Mit jelent az, ha valaki a személyes történeteit folyton többes számban meséli ill. magáról is többes számban beszél, gyakorlatilag az E/1-et elbeszéléskor nem is ismeri?

Nem biztos hogy ezt meg tudom érteni...

Mármint, hogy?

Pl. Nem azt mondja, hogy tegnap mentem az utcán és jött velem szemben egy élien.

Hanem: Mentünk az utcán és velünk szembe jött egy élien???

Olyat már hallottam, hogy valaki narrálva beszéli el azt ami megtörtént vele, e/3-ban de így még nem. Valószínűleg így szokta meg, nem lehet különösebb oka. Olyan lehet mint az hogy a munkatársat kollegának mondom nem kollégának. Vagy nem szotyit mondok hanem makukát.