Hogyan győznétek meg egy paranoid és nárcisztikus személyiségzavar ismérveivel rendelkező egyént, hogy szakemberhez kellene fordulnia?

Egy közeli ismerősömről van szó, talán barátságnak is nevezhetném az ismeretséget, ha ő nem lenne olyan piszkálódó, bizalmatlan és sértődékeny, és emiat nem lennének nagyobb szünetek.

Nagyon alaposan átbogarásztam a személyiségzavarokat, több könyvet is olvastam már a témában, ezért jutottam erre a feltételezésre.

Alig van empátiája, nagyon önző, mindenkiben ellenséget lát, magát különlegesnek tartja, saját szabályokat alkot, amikhez merev tartja magát, furcsa, nehezen érthető hasonlatai, gondolatai vannak, bosszúálló, hangulata ingadozó, következetlen, makacs, alig vannak kapcsolatai, és azt mondja, hogy nincs is rájuk szüksége, mert ő jól érzi magát egyedül, a kritikára dühösen reagál, ingerlékeny, haragtartó.

Azt tudom, hogy többen antiszociálisnak (szociopatának) tartják (ennek sok dolog ellentmond), de azt nem tudom, hogy javasolták-e már neki, hogy orvoshoz kellene fordulnia – valószínű, hogy más sem meri ezt megemlíteni.

"hatni kell a szívére"

Kifejtenéd bővebben?

Látszik, hogy még nem találkoztál ilyen emberrel.

Őt nem érdekli a környezete, és az, hogy fáj-e a körülötte lévőknek bármi is, csak a saját személye a fontos számára. A környezete csak annyiból számít, hogy onnan kapja/kapná a dicséretet. Azt, hogy vele bármi probléma lenne, fel sem merül benne, és sértésnek veszi, ha ilyesmit állítanak róla. Nem fogadja el mások véleményét, mert alapból nem bízik bennük, és a többieket amúgy is ostobának tartja, és leértékeli, így mások kedvéért főleg nem lesz hajlandó szakembert felkeresni. A sajnálkozást felsőbbrendűségi érzése miatt elutasítja, és nem is érti, hogy őt miért kellene sajnálni, hisz ő - a saját szemében - egy nagyszerű, irigylésre méltó valaki, saját szabályokkal, és nem hajlandó mások véleményét, tanácsát megfogadni. Azt hiszi, hogy különlegesebb másoknál, nem pedig azt, hogy beteg, így nem lehet benne tudatosítani, hogy valami gond van vele - de még ha sejti is, nem bírná elviselni, ha szertefoszlana az a sérülékeny burok, amit maga köré vont a saját magáról alkotott képzelgések által, hisz akkor összeomlana az a sajátos világ, aminek ő a császára.

Köszi 9-es.

De valahol szenved az illető, nem? – hisz igazából nem sokra értékeli magát, csak elnyomja magában a dolgot. És ez átfordulhat depresszióba vagy pszichózisba is, úgyhogy mégis csak szakemberhez kellene fordulnia. Ha mindenki ellöki magától, és senki sem törődik vele annyira, hogy ráébressze, hogy gond van vele, akkor sosem fog rendbe jönni. Lehet, hogy tulajdonképpen az illető ’jobb sorsra érdemes’ (ki nem?), csak ki kellene másznia a személyiségzavarból, és akkor szerethetővé válna, és ő is tudna szeretni.

Te mennyire sínyletted meg, hogy „ilyen ember nevelt föl”?