Byron Katie gondolatairól mi a véleményetek?

"Egy férfi pisztolyt nyom a gyomromba, felhúzza, és azt mondja: „Meg foglak ölni.” Megdöbbenek, hogy ennyire komolyan veszi a gondolatait. Egy olyasvalaki számára, aki énként azonosítja magát, az ölés gondolata bűntudatot okoz, ami szenvedéssel teli élethez vezet, úgyhogy megkérem, annyira finoman, ahogy csak lehet, hogy ne tegye. Nem mondom meg neki, hogy az ő szenvedése jár a fejemben. Azt mondja, hogy meg kell tennie, én pedig megértem; emlékszem, hogy a régi életemben én is úgy hittem, hogy meg kell tennem dolgokat. Megköszönöm neki, hogy a legjobbat teszi, ami tőle telik, s észreveszem, hogy el vagyok bűvölve. Így fogok meghalni? Így ér véget a történet? És ahogy az öröm egyre csak fokozódik bennem, elcsodálkozom, hogy a történet még mindig zajlik. Sosem ismerheted meg a befejezést, még akkor sem, ha éppen befejeződik. Teljesen elérzékenyülök az ég, a felhők, és a holdsütötte fák látványától. Imádom, hogy egyetlen pillanatot, egyetlen lélegzetvételt sem szalasztok el ebből az elképesztő életből. Várok. És csak várok. Aztán végül nem húzza meg a ravaszt. Nem teszi meg magával."