Isten miért tesz különbbséget ember és ember között? Miért kedvesebb elötte az akinek ô adott tehetséget, mint az akinek nem adott?

Na erről a kérdésről mennyit lehetne beszélni :)

Először is leszögezem hogy én olyan mocskos gonosz teremtés vagyok hogy nem hiszek istenben, és a tehetségről lévő gondolataim is mások mint a többi embernek. De mivel most értem haza és semmi dolgom ezért elfilozofálok itt neked egy kicsit az elveimet hátrahagyva.

Keresztény logikát követve először is tegyük fel hogy létezik isten. És tegyük fel hogy tényleg a tehetség az ő ajándéka. Ez esetben mi alapján dönti el hogy kit áld meg vele. Születése előtt az ember nem követett még el se jó sem pedig rossz tettet az eredő bűnt leszámítva (de ezt hanyagoljuk el). Egyszerűen nem követhetett el mert a keresztény kultúrában nincs semmiféle reinkarnáció. Fontos kérdés még hogy mi a célja azzal hogy tehetséget ad valakinek? Ezt nem tudhatjuk mert keresztény logika szerint a céljai kifürkészhetetlenek. Ilyenkor mit vehetsz figyelembe két gyereken akik előtted vannak és semmi különbség köztük. Mondjuk a családi hátteret és lehetőségeket. Mondjuk meg is figyelhető hogy a nagy tehetségek tehetős helyről jönnek. Nem mindenki bír kiköhögni egy zongorát és mellé 2 tanárt. Vagy gokartgyakorlást, de sokszor még a heti 2 alkalmas futball edzésről is le kell mondani a kiegészítőkről és az edzők egyéb lehúzásairól nem is beszélve. Ugyanez a zene illetve rajztanároknál meg a többinél.

Most vonatkoztassunk el Istentől és fókuszáljunk a tehetségre. Kit tartunk tehetségesnek? Ha eszedbe jut pár tehetséges ember akkor bizonyára már mind elért valamit. De vajon tehetségnek nevezték őket mikor először ráléptek a gördeszkára vagy hegedűt vettek a kezükbe? Valószínűleg nem. Viszont ők sokat gyakoroltak hogy elérjenek arra a szintre ahol most vannak és talán még tovább is. Sokan megunják vagy nem tartanak ki. Esetleg nem kapnak olyan jó oktatást és ezért tehetségtelennek érzik magukat mikor mással szembesülnek akinek jól megy. Én velem is történt hogy egy-egy fellépés után odajöttek hozzám és megdicsértek hogy nagyon tehetséges vagyok és hogy nagy álma bárcsak ő is tudna ilyet. Aztán mondom hogy nekem ebbe (nem akarom leírni mennyi) év gyakorlásom és kemény munkám van. És biztosra veszem hogyha a világon bárki beleölne annyi időt és energiát akkor legalább ugyanazon a szinten lenne. Ilyenkor meg jön az "áh nem hiszem hogy menne, én tehetségtelen vagyok ezekhez".

Én persze azt mondom hogy a genetikai adottság se mindegy. Kevés a 170 alatti kosaras vagy a rövid lábú futó. De attól hogy valakinek nem megy valami elsőre nem azt jelenti hogy sok gyakorlás után ne lenne profi benne. Pont ezért szoktak azok az emberek tehetségesek lenni valmiben akik azt örömmel csinálják. Ugyanis ha valaki azért áll neki valaminek hogy felvághasson a tehetségével az hamar falnak fog ütközni és rájön hogy nem így megy. Aki pedig szeretetből csinálja az nem keseredik el azon hogy esetleg nem úgy jön össze az elején hanem megy tovább és csinálja. Egy idő után pedig nagyon jó lesz benne.

Éppen ezért azt mondom hogy ne úgy keress magadnak elfoglaltságot hogy miben leszel tehetséges mert akkor csak el fogsz keseredni. Olyat keressél ami tetszik és kitartasz benne. Idővel úgy is nagyon jó leszel benne olyan szinten amit tehetségesnek neveznek majd.