Ilyen esetben mit lehet tenni? Szükségem van a segítségetekre!

Kezdem ott,hogy van egy elméletem. Ez az elmélet elég összetett és egy nagyon kusza történet alapján jött létre.Nem mondhatom el ,hogy mi az elmélet,de az életem szerves részét képezi,több,mint 8 hónapja.Az egész máshogy indult,és már néha én sem tudom,hogy hol tartok.A lényege az,hogy az elméletem 3 részre tagolható.Az első és második rész értelmi és kulturális alapú,a harmadik pedig amolyan fizikai.Az elméletem beigazolására mindig hozok fel érveket és "tárgyi bizonyítékokat",továbbá ellenérveket. Nos az elmélet első 2 része olyan sikeres,hogy meg se tudnám kérdőjelezni,és ebből kifolyólag nem is foglalkozom vele,mivel szilárd lábakon áll.Viszont az elmélet harmadik része nagyon ingatag. Rengeteg érvet,"tárgyi bizonyítékot",tapasztalatot tudok felsorakoztatni érvekként és ellenérvekként egyaránt.Tulajdonképpen,maga az elmélet nem ebből fakad,de nagyon beleéltem magam és állandóan próbálok mellette érvelni.Nap mint nap ezen töröm a fejem és nem hagy nyugodni,igaz hogy az elméletem alappillére,de mint mondtam,nem ebből indult el az egész.Szóval azt szeretném kifejteni,hogy mindig keresgélek a neten,vagy könyvekben,hogy érvelhessek az elméletem ezen harmadik része mellett.Sok "tárgyi bizonyíték" is a rendelkezésre áll,de valahogy nem vagyok elégedett,és amikor ezen harmadik részt megcáfoló ellenérveket találok,olyankor mindig próbálom hitegetni magam,hogy az biztos nem teljesen úgy értendő,és nem elég konkrétan van leírva,ezért többféleképpen is lehet értelmezni,de állandóan próbálok megfelelő magyarázatot adni rá,és úgy beültetni a magam fejébe,hogy abból új érvet kovácsolhassak.Hozzá akarom tenni,hogy valahányszor egy elég meggyőző ellenérvet kapok,ami rá tud cáfolni erre a bizonyos harmadik részre,olyankor mindig el fog a hányinger,gyakorta szédülök,fő a fejem,nyugtalankodok és tiszta ideg vagyok.Mint mondtam az elmélet már 8 hónapja az életem része. Azóta nagyon a szívemhez nőtt és nehéz megválni tőle,senkivel sem tudok beszélni róla,mert úgy érzem,hogy a barátaim,szüleim,ismerőseim teljesen elidegenednének tőlem és azt se tudnák,hogy ki vagyok egyáltalán. Igaz,hogy az egésznek utána tudnék nézni a neten is és akkor egyértelmű választ kapnék,és akkor tudnék mindent,de ez nagyon rizikós,mert lehet,hogy beigazolódik az elmélet,és akkor boldogabb leszek mint valaha,vagy kiderül,hogy végig tévúton jártam és teljesen magam alatt leszek.Ne értsetek félre,nem azért óhajtom annyira,hogy igazam legyen,mert azzal is nőne az egóm,hogy most is jól tudtam a dolgokat,hanem mert valóban sokat jelent ez. Milliószor kérleltem már Istent,hogy igazolja be az elméletem ezen,utolsó fázisát is,és akkor elöntené a szívemet a boldogság.De roppantul félek,hogy mi lesz,ha még sincs igazam,néha úgy érzem,hogy teljesen össze fogok törni.Gondolom ti is tapasztaltátok már,milyen az,amikor egy egész világ dől össze bennetek. Én most itt tartok. Annyiszor könyörögtem már Istenhez,hogy igazolja be ,amit gondolok. Persze nem minden sikerülhet,amit eltervezünk,de ez nagyon fontos és rengeteget jelentene,ha töviről-hegyire igaz lenne,amiket eddig feltételeztem. DE szeretném kérni az őszinte segítségetek,hogy mit tegyek,ha még sincs iagazam?Nagyon hevesen ver,szinte a torkomban dobog a szívem és felszalad a pulzusom,amikor arra gondolok,hogy nem lesz igazam. Segítsetek!