Ilyen az én életfilozófiám. És a tiétek?

Az enyém? Hajjaj ez jellemezni, kemény dió, nem egy megszokott skatulyázható egyén lennék. Név nélkül vagyok leírom.

Van benne sok egymásnak látszólag ellentmondó tulajdonság, valahogy mégis sikerült összevegyülnie, nem múlékony változásként, hanem fixen ilyen vagyok.

Alapvetően a mának élek, de carpe diemnek nevezni túlzás erősen is. Nem szeretek reménykedni, várni, inkább élvezem mindig az adott napot.

Aztán innen jön az első szép kis csavar, hogy ki mit élvez. Nálam ebben van valami morbid vagy csak elborult beütés. Az emberek többsége szereti ha süt a nap, jó idő van, és pont fordítva, szeretem a borongós időt, a telet, szeretek mindent ami kellően elborult a normális ( minden relatív ugyebár ) felfogás szerint. Szeretek sötétben autókázni, sokkal jobban mint nappal, egyszerűen csak este, sötétben sétálni egy jót. Egyszerűen ilyenkor érzem magam jól, sokkal jobb a kedvem. Sok ember rosszkedvű lesz sötétben ez nálam fordított. Ha könnyen elemezhetőnek akartam volna írni magam, legegyszerűbben úgy fogalmazhatnék, hogy tökéletesen beillenék egy Tim Burton filmbe. Nem vagyok goth vagy emo, semmi stílusirányzat, kívülről semmi extra sem látszik.

Aztán megint ott van egy fordulat, hogy ettől független szívesen segítek bárkinek ha valamiben lehet, amiben csak tudok, szimplán csak jól esik.

Mondják az ember társas lény, hát én ha már 3 embernél többel kell lennem egyszerre az nem az én asztalom, jobban kedvelem a magányt, vagy max 1-1 ember társaságát egyszerre. Egyetlen dolgot tudnék elképzelni hogy egyszer társat keressek, de elég kevés lány létezik aki érzésre azonos hullámhosszon van velem.

Aztán jön az a vonal, hogy imádok olvasni, írni, konkrétan az könnyen előfordul, hogy hetekig be sem kapcsolom a TV-t, de könyvet minden nap fogok a kezemben.

Sok dologtól frászt kapok a mai világban, amerre a világ tart, talán ezért is vagyok így boldog ahogy.

Például legutáltabb szavaim van az, hogy " kötelező ", köszönöm de számomra a szabad akarat egy alappillér. Nem összekeverendő a szabályok semmibe vételére, hanem ezalatt olyasmiket értek amik társadalmilag ide vett dolgok.

Fiatalabb koromban is csak, hogy egy példát ragadjak ki a gondolatmenetből: Kötelező ünneplő valami iskolai rendezvényen - Nos rajtam ritkán lehetett ilyet látni, egyszerűen én nem ünnepeltem semmit, részemről ugyanolyan nap volt mint a többi, akkor köszönöm, de nem erőltessék már rám. Mellé itt jegyezném meg, hogy 4-5 átlagokkal zártam minden évet, csinálgattam a dolgokat. Más kérdés, hogy itt is csak a cél volt előttem, jussak át középsuliba, legyen meg a szakma amit akarok.

Informatikából élek, de ettől független szeretek bütykölni, szerelni, szintén jó kedvem van akkor ha könyékig olajos vagyok, de sikerül mondjuk egy láncfűrészt vagy fűnyírót vagy bármit megjavítani vagy legalább kideríteni, hogy mi a baja, rokonoknak, ismerősöknek elég gyakran segítek ilyesmiben.

Nem tudom mit lehetne írni, mert kisregényeket tudok tényleg bármiről ha nagyon akarok.

De ha gondolod kedves kérdező, mivel írtad, hogy érdekelnek más emberek gondolatai, hát ha szeretnéd beszélgethetünk is bármilyen témáról, úgy alakulnak legjobban ki a dolgok a másikról.

Az enyémnek nem tudom, hogy van-e neve, mindenesetre nem szeretem beskatulyázni, címkékkel illetni a dolgaimat. Az életfilozófiámat rengetegszer leírtam már néhány embernek, ha nem haragszol bemásolnám.

Annyira el tudok merülni magamban, hogy pontosan tudom, hogy ki vagyok. Mik az erősségeim, gyengeségeim stb. Aki erre képes, az érezni fog mindig egy semleges nyugalmat, békét. Ezután mindegy, hogy mi lesz, a létezés fogja a fő örömöt okozni, és nem a történések, amik teljesen kiszámíthatatlanok. Nálam ez a boldogság. Nekem fontos az objektivitás, tudom, hogy mit tudok elérni, mi lehet abszolút reális, meg mi az, ami irracionális. Én nem feltételekhez kötöm a boldogságot. Ez a lelki béke abból fakad, hogy pontosan tudod, hogy mire vagy képes, és nem célorientáltan, hanem folyamatorientáltan fogsz gondolkodni. Szóval nálam ez egy állapot. Nincs fent és lent, persze vannak kisebb kilengések. Ha elérem a célomat, akkor tudok örülni, de korántsem annyira, mint mások teszik. Viszont ha történik valami rossz, akkor nem vág padlóhoz, pár percig zavar egy kicsit, de utána elmúlik, hogy miért?

Szerintem az emberek problémáinak a fő forrása a nem elég mély önismeret. Nekem nincsenek problémáim, amik zavarnak, azokat a következőképpen rendezem le:

Tegyük fel, hogy van olyan dolog ami zavar, frusztrál.

Meg tudom oldani? -->igen --> nincs probléma

Meg tudom oldani? --> nem --> nincs probléma.

Elég sok dolgot máshogy élek meg. Pl. az érzelmeket. Én az érzelmeim többségét értem, hiszen nem jönnek túl mélyről. Meg persze nálam is vannak önismereti hiányosságok, meg kérdőjelek érzelmi téren, de ezek abból fakadnak, hogy túl mélyen gyökereznek. Nem vagyok robot én sem.

J. D Salinger mondta, hogy "Szerintem az élet egy ajándékló". Teljesen igaza van, az összes dolog, amit az élet ad számomra pluszban, az már csak hab a tortán.

Én azt gondolom, hogy ha nem veszel mély levegőt, tíz-húsz év múlva tapsolni fogsz a mennyezetnek és a pszichiátered nem fog tudni mit kezdeni veled.

Az agy oxigénhiányos működéséből következik, hogy szervezeted az agy működéséhez elvonja az oxigént az emésztésedből, a tökéletlen emésztés miatt a vér oxigénszállító képessége korlátozódik, ami által az agy teljesítménye is korlátozódik. Csak a saját bajaiddal leszel elfoglalva, ez annyiban gáz, hogy a többi ember is hasonló helyzetben van, így soha nem fogod megtalálni akit keresel.

Tudom ez most úgy hangzik neked, mint hogy aki nem tud úszni az ne másszon fára mert elüti a villamos!

De igen is, az agy oxigénellátása befolyásolja a szabad gondolkodást. A körnek Te csak egy cikkelyét látod, és azt hiszed hogy az a teljes kör!

Pusztán kíváncsiságból:

Hány éves vagy?

Sokan gondolkodnak/gondolkodtak így,csak sajnos idővel "betöri" őket az élet. Ha te már ezen túl vagy és mégis tudsz így hozzáállni,az jó és ritka.

(Szerintem)

Láttam nemrég egy videót, amiben egy nő arról beszélt, hogy találkozott Isennel. Most a vallásba nem mennék bele, mert azt mindenki teljesen máshogy látja és fogja fel, de ebben a videóban elhangzott egy "gondolat" vagy " válasz" ami engem nagyon megfogott. Valahogy így volt: "Isten fogta a követ, és bedobta a vízbe. Azt mondta , hogy én vagyok a kő. És akkor megértettem. Minden ember hatással van mindenki más életére, ahogy a kő is hatással van az egész vízre, mikor hullámokat hoz létre ."

Ebbe belegondoltam, és mi van, ha az életet nem úgy kellene nézni, mint egy egyén életét, hanem mint a nagybetűs ÉLETET amiben minden élőlény létezik.