Milyen személyiségű emberre mondanátok azt, hogy művészlélek? És milyen emberre mondanátok, hogy elvont?

Hajaj...

A művészlélek szót valahogyan egyre inkább rühellem, maradjunk ennyiben.

Viszont az "elvont" szót nem tudnám így önmagában emberre használni. Jobb megfogalmazás az elvont gondolatvilágú ember. Aki egyébként az én értelmezésem szerint filozofikus, minden hétköznapi dologról beugrik neki valami teljesen más, valami olyan, ami csak neki jut eszébe, elvont gondolkodású az, aki egész egyszerűen egy hétköznapi helyzetben nem is a szokványosságot látja meg, hanem valami mélyebbet. Vagy mit tudom én. :D

Én mindkét kifejezést hülyeségnek tartom. Az én világképemben kétféle ember van: az egyik, aki csak éli az életét, az életében jönnek egymás után a helyzetek mint a számok a számegyenesen: 1,2,3 stb... De fogalma sincs, hogy miért, csak él egyik napról a másikra. Kijárja a sulit, eljár dolgozni, gyereke lesz, majd nyugdíjas lesz, végül eltemetik. Ennyi.

A másik fajta ember, aki mindenen agyal, hogy miért történik, összefüggéseket keres és vizsgálja maga körül a világot. Nem elég neki, hogy 1 után a 2 jön, hanem arra kíváncsi, hogy miért? Ez az az ember, akiben van valami "több". A tömegemberek számára az ilyen ember sokszor dilis, de legalábbis nem értik meg, furcsának találják, és az "elvont" jelzővel illetik.

3 vagyok: szerintem elvont az, akit nemcsak a látvány érdekel, aki nemcsak elfogadja a történéseket, hanem a mögötte lévő dolog. De nem az, hogy Pista miért tud beleszeretni Mariskába, hanem Pista miért olyan lelkületű, hogy olyan típusú lányok jönnek be, mint Mariska? Vagy gondolkodik másik dimenzióban, kicsit a Föld felett jár, akár odavan az X-aktákért, a földöntúli dolgokban is hisz, léteznek rajtunk kívüli erők, amely nem a sors, szerintem valami ilyesmi lehet. De erre igazán egy magát elvontnak tartó személy tudna pontos választ adni.

Várom, hátha jelentkezik, mert érdekel a téma.

Művészlélek? Nem a napi dolgok érdeklik, hanem a művészet, az alkotás, a kreativitás. Nem a megszokott dolgok, hogy pöpec legyen a cipő, élére vasalt legyen a naci, hanem engedi, hogy ne legyen teljesen "múzeumi darab", kissé szétszórt, laza, nem alkalmazkodik a megszokott szabályokhoz.

rám többen mondták, hogy elvont a gondolkodásom, bár én magam se tudnám definiálni, hogy pontosan mit jelent a szó. Szerintem egész tág fogalom. De ha példával kéne jönni, akkor úgy fogalmaznám, hogy vannak olyan gondolkodású emberek, akik olyanban is meglátják a szépet/csúnyát/mélyre ható gondolatokat, amiben az emberek többsége nem. Vagy csak simán átsiklik fölötte. Az elvont emberek órákat képesek lennének filozofálni egy teljesen jelentéktelen és hétköznapi dologról.

Vagy a többség által feleslegesnek vagy badarságnak tartott dolgok lekötik az elvont embereket, és sokszor olyanokról is nekiállnak beszélni, amit a "nem elvontak" nem értenek.

Igazából, még nagyon sok példát lehetne felhozni az elvont emberek viselkedéséről.

A művészlélek.. manapság sokan annak tartják magukat. Lefest egy fát, vagy megkönnyez egy verset, máris azt hiszi magáról, hogy művészlélek. Pedig szerintem ez sokkal összetettebb. Ha művész vagy, akkor a világból megmutatsz mindent az alkotásodban. De csak annyit láttatsz, amennyit szeretnél. És ha egy másik személy megérti, akkor a művész szeme által látja a világot. Pont annyit lát, amennyit az alkotó engedett, hogy lásson.