Létezhet olyan, hogy én tényleg nem tudok senkivel komolyabban kijönni?

Se anyával, se apával komolyabban nem tudok kijönni például. Nem vagyunk rosszban, csak én nem tudok senkit közelebb engedni magamhoz, meg ha közelebb engedem, utána már nem is hozzám pártol. Apám kb még a éltesó nővéremet is jobban szereti (külön apától vagyunk). Velem mindenki csak úgy elvan, de semmi komolyabb. Sokszor még nagyjából a barátom is unatkozik velem, egyáltalán nem "társulunk" vagy hogy is mondjam. Igazi barátnőim nem is voltak sohasem, és biztos vagyok benne, hogy nem is lesznek. Eleinte nagyjából mindenki érdekes vagyok, mert nyitottnak és értelmesnek tartanak, de aztán ennyi. Az első adandó alkalommal mindenki csak lelép, míg másoknak azt látom, hogy bárkivel is, de megtalálta a lelki társát. Nem tudom, hogy tud-e erre valaki válaszolni, de tök szar, már elegem van ebből... 18/L