Felnőtt fejjel ráizgulni egy színészre? Normális?

Azt is mondhatnám: "Nóórmális Margit?" :-D

Ebből azért úgy gondolom az ember kinő egy bizonyos kor után, erre megláttam egy színészt egy sorozatban, és folyton bevillan az arca. Egyszerűen nem bírom kiverni a fejemből, ha akarom ha nem folyton az arcát látom.

Szinte szégyelltem, hogy rákerestem, és próbáltam mindent megtudni róla. 4 évvel idősebb nálam, és nem lakik messze, legalább is nem Hollywoodban. Tudom, hogy ez már baromira extrém, hogy ilyenen agyalok, de az utóbbi időben magányos vagyok, és lehet, hogy az agyamra ment. Valószínűleg csak egy ideált látok benne, és talán csak a kedvemen próbálok javítani, de kérdés az, hogy egy ilyen fellángolás valóban segít-e a kedélyállapoton, vagy inkább káros?