Asperger-szindrómám van?
válasza:minek neked az? Majd mi felállítjuk: nincs A. szindrómád, nincs semmi bajod. Az élet nehéz, tessék küzdeni. Ismerd meg magad! -ez állt a delphoi jósda homlokzatán. Ballagott oda a 18F, hogy megtudja, milyen ő, mi lesz a jövő, és ezt látta: Gnóthi szeautón Ismerd meg magad!
Az delphoi Apollón-szentély teljes felirata:
melynek nagy szerepe volt/van az erkölcsök és magatartásformák alakításában is.
„ Ismerd meg magadat. Semmit sem túlságosan. Légy ura lelkednek. Kerüld az igazságtalanságot. Igazul tanúskodj. Keresd a hírt. Dicsérd az erényt. Cselekedj igazságosan. Szeresd barátaidat. Védekezz ellenségeid ellen. Gyűlöld a gőgöt. Beszélj tisztességesen. Könyörülj a segélykérőkön. Valósítsd meg célodat. Légy ura asszonyodnak. Senkit ne nézz le. Tiszteld a felsőbbséget. Hajolj meg az istenség előtt. Ne büszkélkedj erőddel. Gazdagodj igazságos úton.
válasza: válasza:" de szeretnem megismerni magam. ....
hogy ha szakember is kimondaná, hogy asperger, mert akkor sokkal könnyebben megismernem önmagam. Nem adtam fel, küzdeni akarok, de szükségem lesz egy fegyverre is."
Nagyon nagy a tévedésed! Egy bélyeget nyomnának rád, aminek a súlya alatt még nehezebb lenne az önmegismerés.
Mindenki "más" egyszeri megismételhetetlen. És az élet nehéz, tragikus, nehéz a megismerésben haladni, nehéz kifejezni és még nehezebbé teszi, hogy ez a kifejezés elmarad! Ennek a kettőnek dinamikus egyensúlyban kell lenni. Megismerés-kifejezés. És e folyamat során rajzolódik ki a lényegét tekintve kérdés (nem felelet, és nem bélyeg) Ki vagyok én? Ez csak 1.sz 1.sz ben tehető fel - a válasz is benned rajzolódhat ki. Amit rád mondanak: az csak egy vélemény, soha nem az igazság! A jó mester, tanító, pap mindig érzékeltette a tanítvánnyal: Te vagy a feladat!
Ha el tudod valahol érni ezt nézd meg:
Van egy olyan buddhista gyakorlat: a tanítvány ezt gondolja /mondja /kérdezi: Ki vagyok én?
Sokszor,nyugodtan, csendesen, gyakorolva, kérdésként.
A válasz szavak feletti tartományból érkezik - és meghallható.
#3 Köszönöm szépen a választ, szerintem az Aspergeres közösséget fogom megkeresni.
#4
A második hozzászólásodból már egyértelművé vált számomra, hogy más alapvető nézeteket osztunk, így úgy érzem, hogy nem tudok számomra is hasznos tanulságokat levonni belőle. De szerintem ezzel nincs semmi gond, hiszen: "Mindenki "más" egyszeri megismételhetetlen". :)
Köszönöm szépen a válaszod!
válasza:"A kamaszkor a legnehezebb" - mondják sokan. Én is tapasztalom, ahogy mindenki más is tette/teszi. Ebben a korban kezdünk igazán szocializálódni, ebben a korban kezdjük igazán érezni, hogy szavainknak súlya van, ebben a korban kezd kialakulni a felelősségtudat. Egy szóval: ebben a korban alakul ki a személyiségünk, és ez sok energiát igényel. Mindez úgy történik, hogy mellette olyan döntéseket kell hoznunk, amelyek következményei egész életünk során elkísérnek majd.
Sokat beszélgetek a legjobb barátommal erről, és szeretem megfigyelni (messziről) az embereket, így van bennem egy kép, hogy a kortársaimnak milyen problémákkal kell megküzdeniük. Úgy érzem, sőt, tudom, hogy az én problémáim mások.
A gyomorgörcs kerülget, ha oda kell mennem valakihez; ha felszólítanak tanórán, és a véleményemet kell elmondanom, leblokkolok, és egy szó nem jön ki a torkomon; nem tudok kapcsolatot teremteni; szemkontaktus-tartási problémáim vannak; mereven ragaszkodom a napi rutinomhoz, szabályaimhoz; társasági program után szükségem van egyedüllétre, különben nagyon labilis állapotba kerül az önkontrollom.
Úgy érzem, hogy ezekkel a problémákkal egyedül nem tudok megküzdeni, ezért szeretném szakember segítségét kérni, hogy véleményezze a másságomat. Ha ennek a másságnak neve is van, ami nem más, mint az Asperger-szindróma, hát legyen. De ha ez az az út, ami elvezet engem önmagam megismeréséhez, és segítséget kapok "sajátos" problémáim megoldásához, akkor habozás nélkül elindulok rajta.
válasza:a 3. bekezdés egy az egybe sokáig gyötört engem is...
Ez egy szorongásos neurózis... egy jó - nem materialista, mert a lélek nem anyagi- szakember, pszichológus, lelkivezető segíthetne, igen. Feloldani ezt a görcsös megfelelni akarást, nem gyógyszerrel elnyomni a bajt, hanem ráébreszteni a tudatot, hogy lehet ezt önmagában feloldani. Sokat segít, ha megérti az ember: vagy elfogadnak olyannak, amilyen vagyok, vagy nem - mindegy. A vélemény -rólam, másról, bármiről - mindig csak egy vélemény, nem az igazság.
És hát végső soron azért vagyunk itt, hogy az Igazságot keressük, megismerésben haladjunk és kifejezzük azt.
Ez a kifejezés gyakorlás, a képességfejlesztés sajnos a mai oktatásban nagyon lemarad, elnyomott a sok megtanulandó mellett. Ez is sok neurózis forrása. Jung művészet-terápiát dolgozott ki. Tessék írni, rajzolni, festeni, zenélni, énekelni, táncolni.. valamit tenni ez érdekében. Jó lenne, ha naponta írnál naplót, segít az élmények feldolgozásában, a megértésben és egy kifejezés gyakorlása is egyben (nem szabad azt hinni, ez valami rózsaszín leányműfaj, minden író írt naplót, olyan ez nekik mint a zenésznek a skála.. De te szépen írsz, fogalmazol.. mi szeretnél enni?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!