Miért ragaszkodom ennyire emberekhez? Hogyan változtathatok?

Ha az a probléma, hogy mindenképp beszélgetni akarsz valakivel, akkor mondjuk beszélj először minden másnap velük, kezdj el naplót írni! és aztán szép lassan majd ne mindig keresd őket. :)

Szerintem sikerülni fog, ismerek olyat,aki a napló írástól megváltozott.:)

Halika! Tapasztalatból mondom, ha tojsz a fejükre magasról, akkor meg ők fognak kaparni utánad. Nekem is volt ilyen 3 éve. Megkaptam, hogy milyen nyomulós vagyok, meg minek akarok minden egyes nap beszélgetni velük. Fiútól és lánytól is megkaptam, pedig csak meg akartam felelni nekik. Barátokat akartam szerezni, de sajnos nem jött össze. Aztán sírtam egyet miattuk, és változtattam a hozzáállásomon. Az első lépés a felismerés ilyenkor. Nézz meg másokat az utcán, buszon, ahol embereket látsz nyilvánosan. Észre fogod venni, hogy akik igazán szeretik egymást, barátok és barátnők, azok nem érzik tehernek a pár/haver társaságát. Sőt. Én azt láttam, hogy basszus, ezzel meg ezzel már órák óta itt dumálnak a mellettem lévő padon (kiültem olvasni egy könyvet tavasszal), engem meg 20 perc után leráztak mindig. Pedig mindenről szívesen beszéltem velük, és alkalmazkodtam hozzájuk. Magyarul belebotlottam néhány empátiahiányos, érzelemmentes taplóba. A ragaszkodás természetes. Második lépés pedig az elfogadás. Elfogadom, hogy a másik embernek nem rám van szüksége, és ezzel együtt tudatosítom magamban, hogy így nem kötelességem egyiken se segíteni, bármi gondja adódik az életben, és én is lazán lekoptathatom. Hiszen ha engem lerázhatnak, akkor én is nemet mondhatok. Ezt alkalmazom is. Harmadik lépés pedig az, hogy tovább keresel, ismerkedsz, és a cirka 7 milliárd emberből biztosan találsz hozzád való közösséget, akik nem veszik nyomulásnak azt, hogy hozzá mersz szólni hetente egyszer. Engem az igazi barát hajnalban is hívhat, hogy gondja van. Ennyi.

Szóval változtattam a hozzáállásomon, elfogadtam és tudatosítottam az imént leírt dolgokat és tovább léptem. Nem terheltem a "panaszkodókat" a társaságommal. Meg is lett a következménye. Úgy koslatnak utánam most, hogy már én érzem őket tehernek. Volt amelyik annyira akarta azt, hogy figyeljek rá, hogy képes volt az utcán a mellettem haladó embert fellökni és előre tolakodni. Aztán hátrafordult és rám mosolygott, én pedig szépen irányt váltottam. Csak azért sem fogom az ilyeneket figyelembe venni többé. :) Majd megkapják olyan embernek a figyelmét, akit nem ráznak le, és akit elfogadnak. Ha engem nem fogadnak el, akkor nekem se muszáj őket elfogadnom. Ez oda-vissza működik. Próbálj te is így hozzáállni a dolgokhoz és kicsit lazán venni. Te önmagadban is értékes ember vagy! :)