Miért nem megy könnyen az ismerkedés, ha próbálok udvariasan, normálisan viselkedni, és komolyabb dolgokról beszélni?

Szerettem volna a nyáron új ismerősöket szerezni, de nem nagyon sikerül a velem egy idősek többségével megtalálni a közös hangot, ismerkedni.

Akár élőben, akár neten kezdek beszélgetni valakivel. Ha olyan emberrel beszélek akit már ismerek, akkor feljönnek az alap témák, szia,hogy vagy, és onnantól csak én beszélek pár szót, majd lelépnek valami indokkal. Ha ismeretlenekkel próbálok meg beszélgetni pl. egy netes oldalon, akkor általában lányoknál vagy az az első kérdés hogy van e barátnőm, szűz vagyok e még.. Vagy pedig elkezdünk normálisan beszélgetni, de amint próbálok udvarias lenni vagy valami mélyebb dologról beszélni, otthagynak.

Ha fiúkkal beszélgetek, akkor általában még a bemutatkozásig is alig jutunk el, vagy feljön 1-2 téma és otthagynak..

Eddig két olyan ember van, akikre azt mondom hogy hálát adok Istennek hogy vannak, de sajnos egyikőjük sem lakik közelben.

Azt hiszem ott van a probléma, hogy másképpen gondolkodok mint a korosztályom. Nekik a buli meg a foci. Én inkább maradok a barátaimmal, egy kis lazulásra egy doboz sörrel a csillagok alatt, vagy a házban, és hallgatjuk a zenét. Persze én is szoktam bulizni, de nem sokszor. Nekik a játékok, meg a milyen jól néz ki az a nő/srác. Nekem beszélgetni másokkal, filozofálni az életről, fantáziálgatni. Ők nem igazán törődnek mással. Én szeretek segíteni az embereknek, megvédeni őket, kiállni értük ha kell.

Tehát nem vagyok annyira hasonló hozzájuk, és emiatt nehézségeim adódnak az ismerkedéssel.(A fenti jellemzés a korombeliekről erős általánosítás, kinek nem inge ne vegye magára.) Pedig jó lenne valaki akivel megbeszélhetném a dolgokat, elmesélhetném az ötleteimet, álmaimat, filozofálgathatnánk, anélkül hogy bármelyikünk is kiröhögné a másikat, vagy furcsán nézne rá.

Nálam idősebbekkel beszélgetni pedig nem nagyon tudok, mivel többnyire rám se hederítenek, mondván mi közös téma lenne..

17/F