Miért vagdalják manapság az emberek magukat? Honnan jött?

Nekem is volt durva korszakom, persze a vagdosásig nem jutottam el. Kisgyerekként fájt bármilyen sérülés vagy inkább a gondolat, hogy lehetett volna nagyobb bajom is. Durva korszakomban nem érdekelt ha elken a busz vagy megvágom véletlenül magam mivel semminek éreztem magam és olyan személynek aki nem fontos. Néha még az is megfordult a fejeben, hogy kár, hogy nem sokkal komolyabb a dolog vagy végleges. Szerencsére ezen túl vagyok és örülök neki, hogy kint vagyok ebből és ép bőrrel megúsztam :) Valószínűleg a vagdosóknak is ez járhat a fejükben és ehhez persze társul egy kisebbrendűségű érzés, egy mit bánom én ha bajom lesz nem hiányzok senkinek felfogás. Önmagukat bántják lelkileg is és fizikailag is. Én ide sorolnám azokat is akik éheztetik magukat (nem a testképzavarosokra gondolok) vagy akik direkt azért isszák le magukat mert minden mindegy alapon történjen bármi, nem érdekel.

A honnan jött kérdésre a válasz talán az, hogy más a társadalom, új korszak, új problémákkal. Felborult a társadalmi felépítés/hierarchia (nincs anya-apa-gyerekek, csupa szív szeretet, sok a csonka család vagy az olyan amit csak a hitel tart össze)ezért a családok se olyanok mint régen, a problémák is mások (pl.: nagy a társadalom de mégis sok a magányos ember még ha látszólag nagy csoport veszi körül vagy például a média hatására igaz közvetett módon, de jobban adnak az emberek mások véleményére, ezért aki kilóg a sorból azt bántják, kirekesztik -> önbizalomhiány, megfelelési kényszer, depresszió). Versengés megy pénzzel, népszerűséggel, ki mire vitte, nézd nekem mennyi gyerekem van és milyen okosak, stb. stb. Gyerekek között is verseny van, egyre fiatalabb korban sajnos.

21/L