Nektek is van, hogy adott helyzetekben, szituaciokban nem reagáltok sehogy, mert nem tudom, hogy reagaljak, nem érzek semmit?

Van ilyen. Meghalt a nagyanyám, nem törődött velem éltében sem, haltában sem, se öröklés, se egy jó szó, amikor még élt, semmi. Odajött a rokonság a temetésen, és vígasztalgattak, hogy ne legyek szomorú, ez az élet vele járója, stb. Én meg mondtam, fapofával, hogy nem vagyok szomorú és nem értették, hogy mi bajom van. Egy másik unokája - unokatesóm - meg sírt, zokogott, minden baja volt, jó hogy nem fetrengett fájdalmában. Azt hitték, hogy majd én is kiakadok egy számomra ismeretlen halálán.

Másik dolog amiért nem értenek meg, hogy képes vagyok elszomorodni egy úton elütött állat miatt, de ha megölnek egy hírességet, akkor meg sem rándul az arcom, pedig a fél világ őt siratja.

Azzal sem tudok mit kezdeni, ha ajándékot kapok valakitől. Magamra erőltetek egy mosolyt és megköszönöm, de nem tudok őszintén örülni, ez nem tudom miért van, semmilyen ajándéknak nem tudok, akár ruha, akár kaja, akár pénz, de ezt nem mutatom afelé aki adja a cuccot, nem akarom megbántani. Ugyanez van a bókoknál, ha valaki megdícséri a ruhám, akkor megköszönöm, de nem érzek nagy önbizalom növekedést.

Ezek az emberi tényezők, de ha az egyik macskám az arcomhoz dörgölődzik, akkor majd bepisilek az örömtől, vagy ha az ismerősöm kutyájával szaladgálhatok, egyfojtában vigyorgok és nevetek. Akkor is ezvan ha látok egy videót a vörös pandákról a youtubon, ahogy játszanak a hóban. Szeretem az állatokat és a természetet, ellenben az anyagi dolgok nem tudnak feldobni őszintén.

Ezzel azt akartam mondani, hogy kinek mi okoz őszinte örömet. Bár amikor engem megcsókoltak, sosem kérdezték meg, hogy milyen volt. :D