Mit lehet kezdeni a kényszeres elmélkedéssel?

Az a problémám, hogy egy ideje a szabadidőm nagy részét a mindenféle társadalmi, filozófiai, vagy pszichológiai kérdések boncolgatása teszi ki. Ennek az egyik oka, hogy nehezen alkotok véleményt, és félek, ha valaki a véleményemet kérdezi valamiről, nem tudok rá válaszolni, mert nem tudom a választ, vagy nem elég határozott a véleményem ahhoz, hogy akár vitába is bocsátkozzak (pl. mert nem érzem elég megalapozottnak a tudásomat). Ettől amiatt félek, mert gyakran elvárják az embertől a határozott véleményalkotást, és, hogy álljon ki határozottan valami mellett.

Ami még nagyobb gond, hogy ez sok időt és energiát elvisz, mert minél kevésbé értek valamit, annál inkább fontosnak tartom, hogy utánanézzek az adott dolognak, ha úgy látom, hogy sokan osztják (gyakran akkor is, ha nem). Egy idő után viszont ez nagyon fárasztó, főleg a mindennapi teendők mellett, és teljesen elszívja az életkedvem és a koncentrációm.

Hogy miért nem szabom meg az időt, aminél többet nem fordítok elmélkedésre/írásra egy nap, az az oka, hogy zavar, hogy hátha el fogom felejteni később, ha valami eszembe jut, vagy még jobban felgyülemlik a sok piszkozat (plusz megígértem egy bloggernek, hogy küldök majd neki vendégposztokat). Továbbá azt is érzem, mintha valamilyen lényeges dolgokról maradnék le, ha ezeket nem vesézem ki. Ezen kívül hiúsági kérdés is van benne, hogy én is tudok határozottan állítani dolgokat, illetve nem akarom, hogy hiába foglalkoztam vele ennyit, vagy csak túl akarok rajta esni már, és ezek miatt lesz "sürgős".

Olyan is van, hogy azért nem tudok aludni, mert mindig újabb-és újabb kérdések jutnak az eszembe, mikor már lefeküdtem. Már nem is nagyon merek a neten böngészni (Tv-t már amúgy sem néznék), hátha beleakadok egy olyan cikkbe/kommentbe, ami órákra "lefoglal" (pl. véleményeket ütköztetek magamban).

Szóval mit lehet tenni ezzel az állandó kényszeres érzéssel, hogy mindenképpen át kell gondolnom egy adott témát/problémát?