Csak én érzem azt, hogy már most ilyen világban élünk?

Komolyabb munkahelyeket itthon sem elég a duma.

A rivalizálás tényleg az egyik legfárasztóbb, de ehhez két fél kell. Ne üss bele a labdába és nem fog bántani. A barátaidat meg úgy válogasd meg, hogy ne versengőkből álljon. Sajnos a főiskolákon/egyetemeket tényleg tapasztalható ilyen, de ez hosszú távon nagyon rossz, a szépség nem érték, mert elmúlik. Az igényesség persze jó, de arról senki nem tehet, hogy milyen az alkata pl. Komoly ember párnak sem kirakatbabát keres... de hangsúlyozom, az ápoltság fontos, de üres fejjel és szívvel mindegy hogy néz ki az ember.

Én is így érzem. Egyrészt, legyen egy erős külső, másrészt egy anyagi háttér. És legyen hozzá az ember törtető, a siker meg jön.

Egyetemen is az van előrébb, aki pl. összejött egy felsőbb évessel, mert kapott egy csomó anyagot. Vagy járt 120 külön tanárhoz, esetleg otthon a szülei is simán segítenek a tananyagban, mert van cégük.

Vizsgán meg lazán átmegy az a csaj, aki jól néz ki.

Rengeteg munkahelyen is hasonló a helyzet. Ismerek olyan nagy magyar céget, ahol egy nő behelyezkedett szépen és azt rúgat ki a főnökkel, akit akar. Nagy tudás vagy tapasztalat nincs mögötte, de jól néz ki és jól manipulálja az embereket.

Ha valaki lentről jön, minimális az esély a kitörésre, hiába adják elő sok helyen. Jó pár pénzesebb emberke előadja a mesét, hogy a semmiből jött, de szinte mindig találni valami kapcsolatot vagy rokont, aki kirántotta.

Gattaca van, csak álszentségbe burkolva.