Szerintetek égő, hogy majdnem elsírtam magam a buszon egy araranyos kisgyerek láttán?

A majdnem fontos szó :) Erős túlzásnak érezném a konkrét sírást, de meghatottság, esetleg 1-2 rezgő könycsepp belefér, én ennyire nem vagyok ilyen, de vannak érzékenyebb emberek, akiknél pont összejön minden.

Fáradtság miatt sírtam már, az is furán hangozhat, mindössze suliból mentem haza a buszon, de összejöttek a fizikai és lelki dolgok. Pedig alapból ritkán sírok.

Kivéve néha filmen (akár animén is egy intelligens szörny halálakor, össze lehet azt úgy hozni, én pedig empatikus vagyok), az valahogy üt, ha jól csinálják.

Nincs ezzel semmi baj.

Egyesek itt meg majdnem ,hogy érzéketlenek.

Nem tudni hogy a kérdező milyen nemű de...

Miért lenne ciki ? És miért érintheti érzékenyen ? Ennek több oka is lehet, lehet , egyrészt hogy az a jelenet eszébe juttatott valamit ,esetleg egy boldog vagy szomorú emléket, vagy pedig, hogy neki nem volt ilyenben része.

Esetleg tudat alatt régi gyerekkori emlék.

Nem értem miért lenne ciki. Ha nem sírt valójában , csak elszorult a torka stb, az nem ciki. Akkor lett volna ciki ha úgy zokog mint egy csecsemő.

Ha olyan lenne mint a Bájkeverő-ben az túl érzékeny oldala a csávónak na az ciki lenne :)

Amugy némileg elfogadhatóbbá teszi ha "nemileg" nő vagy :PP