90-es évekbe születettek, szerényebb anyagi körülmények között felnőtt emberek. Nektek boldog teljes gyerekkorotok volt?

A szülők okosan osztották be a pénzt, tudták honnan lehet elvenni.

Nekem akkoriban le sem esett, hogy anyagi gondjaink voltak. Rendszeresen jártunk programokra (ingyenes rendezvények, olcsóbb helyi nevezetességek, kirándulások), iskolásként táborba is mentem minden éven összespórolták rá a pénzt a szüleim.

Anyum ügyesen főz, finom ételeket dobott össze a kevésből. S míg a ruhák turisak voltak, nem bolyhosak vagy szakadtak és divatjamúltak (édesanyám figyelt rá, hogy mit vett) , addig cipőből, iskolatáskából tanszerekből és a lényeges dolgokból jó minőségűt kaptam.

Én most 24 éves vagyok, tehát akkoriban voltam gyerek, és nem éltünk nagy lábon. Nem voltunk szegények, de nem voltunk gazdagok se.

Azonban, például ha közösségi életet akartunk élni, akkor személyesen találkoztunk, és beszélgettünk. Amikor kislány voltam, egyedül nekem volt meg a sulinkban a Return To Castle Wolfenstein (2001) Én 9 éves kiscsajként már vadásztam a náci zombikra (igaz akkori fejjel baromi félelmekeltő volt számomra) és a fiú osztálytársaim rendszeresen jöttek át és játszottak vele. De ugyanez volt, amikor bejött az Unreal Tournament. Tehát létrejöttek közösségek. Sok egykori általános iskolás osztálytársammal mai napig haverok vagyunk.

És az a gond ma a facebookla, meg az egész közösségi médiával, hogy ezen közösségek összekovácsolódását gátolja. Mert nem kell találkoznom senkivel, elég ha írok neki a frászbúkon. Az én gyerekkoromat teljessé tette, hogy beszélgettünk egymással, kapcsolódtunk egymáshoz, és nem elektronikusan.

Az én családomnak gyerekkoromban nem voltak filléres gondjai. A szüleim keményen dolgoztak érte, hogy ne is legyenek. Tehát ezelőtt a globális információs társadalom előtt, én, és szerintem ezt mások nevében is mondhatom, tapasztalások alapján éltünk. És ezek a tapasztalások, anyagi körülményektől függetlenül rengeteg olyan pluszt adtak a mi generációnk gyerekkorához, amik már már nagyrészt elvesztek.

Mi sem voltunk eleresztve anyagilag, vidéken nőttem fel és csodálatos gyerekkorom volt! :-) Rengeteg baráttal és rengeteg élménnyel, gazdagon! :-) Amikor mesélem itt a barátnőimnek, már Budapesten élek, mindig meglepődnek, hogy mennyi mindenben volt részem! :-)

22L

Nem pénzen múlik.

Mi átlagnál jobb anyagi helyzetben éltünk.

De nem tudtam beszélgetni a szüleimmel, ők csak a vállalkozásukról tudtak beszélni. Meg hogy mit kéne még venni hogy mindenük meg legyen mégha nem is tudják használni.

Nem voltak együtt jó programjaink, hiába mentünk bárhova.

Onnét volt jó életem amikor már egyedül tudtam eljárni. Itt már előny volt, hogy volt pénzem mindenre.

18-tól meg a barátnőim akikkel lehetett beszélgetni, értelmes programot csinálni. 25f