Valakinek sikerült már kiűznie magából a szerelmet amit egy másik ember iránt érzett? Hogy lehetnék teljesen érzéketlen?

Halj meg.

Problem solvd.

Meg lehet tanulni uralni az érzéseket. A jónak lehet tudatosan örülni miközben tisztában vagy vele, hogy véges. Nem az érdekel, hogy vége lesz, hanem, hogy most jó. A rossz érzés rossz marad, de ugyancsak tudod, hogy véges, ez pedig segít abban, hogy ne omolj össze. Most ebben az állapotban vagyok, ѕzаr nekem és jelenleg semmit sem tehetek ellene, viszont nem marad így örökké. Erőt ad, hogy kimondod magadban.

Csak nem szabad összekeverni az érzést az érzés tárgyával. Szerelmes másba is lehetsz (és nem kell egy másik emberre gondolni, egy festő szerelme lehet maga a festés, egy kertészé a növények). Persze amikor benne vagy a csalódásban, a "felhők felett mindig süt a nap" inkább bántó. Nem kell a rossz érzését kiűzni, és behelyettesíteni valami hamis illúzióval. Csak tudatosítani, hogy most ez van.

Az érzéseket kis adagokban még meg is lehet választani. Ha jól esik egy kávé, vagy egy séta a szabadban, csak bele kell menned. Ha éppen nem vagy olyan helyzetben, hogy megtehesd, akkor tervezhetsz. Már maga a tervezés is örömteli tud lenni.

mi a konkrét probléma (vagy kicsit több információval, mi a gond), kérdező?

amúgy ennyi alapján azt lehet mondani, hogy nehéz, és nem lehet kiűzni. nem lehetsz teljesen érzéketlen. környezetváltozás segíthet, vagy életvitelben változás (pl. költözés, vagy munkahelyváltás, esetleg új hobbi, ami nagyon leköt, vagy egy saját "projekt"), neadjisten valami gond, ami elveszi és felemészti minden energiádat, hogy aztán ne tudj erre az érzésre gondolni.

vagy: egy másik ember iránt kezded el ugyanezt érezni. de ehhez is idő kell.

ne legyél érzéketlen, minél jobban harcolsz ellene, annál rosszabb. de igaz az, hogy kontrollálni lehet, hogy kifelé mit mutatsz. belül viszont fogadd el a tényeket.