Létezik olyan hogy valaki boldog mindene megvan ami kell, de valamiert megis neha ürességet erez? Es ha igen miert?

Én például sosem érzem úgy, hogy "mindenem meglenne" (persze minden fontos dolog megvan az életemben), de eleve az a boldogtalanságom tárgya, hogy bármit is kapok, mindig lesz jobb és jobb, ami után lehet sóvárogni.

Ilyen értelemben sosem mondhatom, hogy "mindenem meglehetne", valaha is. Nem érzek ürességet akkor, amikor valaki új dolgot próbálok ki, törekszem valami felé.

Szerintem a boldogtalanság egyértelmű oka valahol az is lehet, hogy abban az értelemben nem mondhatom azt, hogy "van valamim" csak azért, mert birtoklom, miközben valószínűleg nem tudom mit kezdhetnék vele, mire jó?

Gyakran tapasztaltam, hogy számomra kicsit negatív az, ha valaki felvág valamivel, hogy neki "mije van", pedig ez nem minden.

Szerintem ilyenkor érzik is rajtad az ürességet, hiába mutatod, hogy "elvileg jó neked", mert "ilyened van", de ennek akár egy beszélgetés kontaktus közben is érződik a hatása, hogy mások sem lelkesednek, vagy nem beszélgettek orákon át az örömeitekről, maximum odaszólnak, ha boldogtalannak tűnsz, hogy "ne panaszkodj". De ez így tényleg semmitmondó.

Én hasonlatosnak érzem az örömeimet ahhoz, mint amikor az ember egy "virágot" ültet el, amit nem elég birtokolni, abban rejlik a szépsége, ahogyan törödsz vele az idők folyamán. Akkor érzem kicsit jobban magam, amikor néha rá is írányítom a figyelmem arra, amim "van".

Pl. Nagyon ellenszenvesnek tartom (nem-komoly) párkapcsolatokban, vagy csak flörtölések közben, amikor például valaki elkezdi büszkére venni azt, hogy van egy barátja/barátnője, hogy megnyugtassa a tény, hogy nem érzi magát keserves magányos embernek, de közben előfordul hogy olyan közönyös bánásmódot tanusítanak egymás íránt, hogy azon kapján magukat, hogy nincs már! Közben ezt úgy veszik, hogy pedig megérdemlik, pedig nem csak az érdemel, aki megszerez, hanem aki megtart.

Vagy másik példa, hogy szembetünő külömbség van aközött, hogy valaki elutazik nyaralni távoli vidékere, extravagáns helyekre, de utólag annyira nem tud mesélni izgalmas storykat a barátainak arról, hogy lógatja a lábait a tenger vízébe, miközben vannak olyan emberek is, akik bárhol járnak, mindig történik velük valami érdekes.

Vagy épp akkor sem mondom azt, hogy mindenem megvan, amikor vásárlok sok mindent. Pl. sokszor a legegyszerűbb, visszafogottabb ruháknak jobban tudok örülni, mint annak, amit drágán megvettem.

Vagy például nem tartom menőnek azt, amikor valami drága elektronikai eszközöket vásárol (fényképezőgép, stb.), amit nem tud használni olyan értelemben, hogy semmi érdekeset, figyelemfelkeltőt nem tud létrehozni vele, mert lapos a gondolkodása. És még sok példát lehetne felhozni ezekre akár családi kapcsolat, munkahely terén is, amiben számot vethetek arról, hogy tulajdonképpen mit értek az alatt, hogy "mindenem meg van?"

A hosszú leírásért bocsi, remélem többnyire lejött valami belőle. Nekem is sokszor elgondolkodtató volt ez a kérdés saját tapasztalatból. Remélem összességében érthető is volt. Ha sikerült valamennyit átolvasni, annak örülök!