Normális vagyok? (többi lent)

na akkor a történetem...Néha teljesen magamba fordulok és szomorú vagyok. Máskor olyan vagyok mint aki be van állva...táncolok, nevetek...szóval vannak ilyen hangulatingadozásaim....a szellemi képességeim...hát... eddig mindig kitűnő voltam idén viszont meggyűlt a bajom a matekkal... 4,3-ra állok nem 5-re. És a fizikával(4,5-re állok) hozzátenném a tesi sosem volt az erősségem hármas négyes voltam belőle mindig... mások szerint okos vagyok szerintem már kevésbé bár lehet hogy csak az önbizalom hiányoból fakad...ennyi elég az eszemről....ami a lelkemet illeti...ott vannak bajok...az egész a szeretet utáni sóvárgásommal kezdődik...biztosan őrültség hogy ennyi idősen vágyom arra hogy egy fiú megöleljen és megcsókoljon, vagy úgy egyátalán szeressen...eddig nem volt rá példa hogy bárkinek is tetszettem volna, vagy legalább is nekem nem szóltak róla...néha eléggé lobbanékony vagyok meg kell hogy mondjam és mikor megütnek (néha sajnos előfordul) ösztönösen visszacsapok és hárítom a veszélyt (próbálok védekezni) ezért volt olyan időszak (6.-ban) mikor verekedésbe keveredtem és mivel én kerültem ki győztesként még a fiúk is féltek tőlem meg pszichopatának neveztek :(aztán most ez megváltozott de most meg teljesen nem vagyok normális...nevetek, humorizálok imádom megnevettetni a másikat akármilyen módon..vannak beszólásaim, különféle kérdéseim amiken nagyokat röhögnek az osztálytársaim...valahogy utálom ha valaki szomorú körülöttem mert én is az leszek...ha éppen magam is szomorú vagyok akkor még jobban...és igyekszem megnevettetni másokat...arra már rájöttem hogy borzasztóan tudok szeretni és értük mindent megtennék akkor is ha úgy bánnak velem mint a kutyával...az utolsó előtti lelki problémákra utaló jel pedig az hogy bárhol bármin bármikor elsírom magam...egy zeneszámon, egy képen amin csókolóznak bármi olyan dolgon amiben szeretik egymást, a happy enden mindenen.....ez a legrosszabb....és végül de nem utolsó sorban az önbizalomhiányom....az a legrosszabb....fekete szemem meg barna hajam van és nem vagyok bányarém senki szerint sem (csak magam szerint)...a hajam az vállig érős és igaz hogy van 5-6 kiló plusz rajtam mások szerint ez megint csak abszolút nem látszik (de én úgy érzem magam néha mintha egy kétlábon járó zsírosbödön lennék)...magas is vagyok (176 cm) és totálisan introvertált...én utálnám magamat ha olyan tömeglány lennék mint akik mostanában megszaporodtak (nem azért énnekem nincs velük bajom csak én nem szeretnék olyan lenni) ja és azt elfelejtettem hogy egy kicsit nagyon perverz vagyok amit nem szeretek magamban de egyszerűen mindenről eszembe jut valami olyan dolog...és azt is elfelejtettem hogy álmodozó vagyok tehát én minden este úgy alszok el, hogy valamilyen elképzelhetetlennek tűnő történetbe gondolom magam.Most tetszik egy srác és már barátok vagyunk vele és mindig úgy alszom el hogy rá gondolok...a mosolyára, az illatára...mindegy... És az utolsó amit elfelejtettem hogy rengeteget olvasok (könyveket, novellákat, verseket, idézeteket).Ez normális dolog hogy ilyen vagyok kamaszkorban vagy vonuljak gumiszobába mert odaillek? sajnálom, ha kicsit kusza lett. És nagyon köszönöm annak aki elolvassa és válaszol valamit :) 15/l