Csak én látom úgy, hogy sok kérdező tőlünk várja a csodát, de tenni nem akar a céljáért?

Tapasztalatom szerint, aki magányos, nincs barátja, nincs kivel kimozdulnia, az elsősorban magával nincs kibékülve.Talán irigykedik is másokra. Például egy ismerősöm ki nem állhatja a kollégáját, mert nem bírja elviselni, hogy örökké azon hőzöng, hogy milyen táskát, cipőt, ruhát, játékot vesz, hogy a Fb-on minden hétvégén posztolja, hogy merre jártak. Mondom neki, hogy ez a nő olyan boldogtalan, azzal kompenzálja, hogy vásárol, ha kell, ha nem. A férjét utálja, képtelen vele egy hétvégét otthon lenni, ezért inkább utaznak. Örökké panaszkodik a betegségeire, de nem az, csak figyelmet követelne maga iránt.Szóval ritka, ha az ember olyan barátot talál, akivel teljesen fel tud oldódni, önmagát tudja adni. A legtöbb kapcsolat felszínes, ezt a dicsekvőt is el lehet fogadni, ha az ember a dolgok mögé lát.De az biztos, hogy EZ ÍGY nem barátság.

Nem számít csak te vagy más is ennyire vak, nincs így.

köszönjük, napi megmondóember. Most jól megmondtad a magadét!