Titeket nem idegesít ez a világ?

tehát zavar ha egy idegen ember fényképez, hogy mutogatja magát egy weboldalon amire nem vagy köteles felmenni de felmész megnézni hogy idegesitsen, zavar ha valaki szeretne valamit a neten olvasni mikor nem otthon van, a statusz mindigis volt még az állatvilágban is van, a 60as években is voltam sztárok, rajongás érte, de miért zavar hogyha valaki valakiért odavan és az nem te vagy..............

szóval miért is zavar ? :)

ez a világ jobban rákényszerít minket arra, hogy rájöjjünk mi az igazán fontos nekünk, hiszen nagyon sok tényező van ami idegesít, pl a mai "modern" ember viselkedése sok téren

ezért fontos megtalálni ki az akivel lenni szeretnénk, és nem a fölös energiánkat arra pazarolni, hogy a másik milyen idegesítően viselkedik

haver tudod mit nem egy jár hasonló cipőben; egy kis segítség hallgasd meg elejétől a végéig:

https://www.youtube.com/watch?v=N4PtVmOWPoE

:D:D

https://www.youtube.com/watch?v=qUnYeTlT25o

Engem nem a világ idegesít, hanem az emberek viselkedése. Ha nem is minden téren, de az általad felvázolt problémákból elég sokkal tudok azonosulni.

Kiküszöbölhetetlen, hogy az online élet virágzásával az emberek ne váljanak magukba fordultakká, és érdektelenekké azon dolgok iránt, amelyek érezhetőek/érzékelhetőek. A virtuális világ nem érezhető, és az ember ha sok időt eltölt vele, rájön hogy mennyire üres dolog is. Lesz még olyan idő, amikor az emberek észbe kapnak és rájönnek, hogy a cyber-élet nem ad a beleölt időért semmit, csak önvádlást, amiért elpazaroltuk az időnket.

A legtöbb internetes barátságból semmi nem lesz, rengeteg időt kell valakibe beleáldoznod, hogy látatlanban is kialakuljon valami "barátság" szerű kapcsolat. Ez még mindig nem garancia arra, hogy a valóságban is barátokká váltok. Tehát bizonytalan.

A sok-sok játék lehet, hogy egy csomó időre leköti a figyelmünket és ezenkívül élményt is nyújt, de egy idő után akkor is rájövünk, hogy azt az időt tanulással, önmagunk természetének a csiszolásával, értékes emberi kapcsolatok ápolásával, kedvenc hobbink, sportunk űzésével is tölthettük volna.

A mai fiatalság teljesen elfásult a természet iránt. Pedig a legjobb kikapcsolódás bármilyen cselekvés ami a természethez köti az embert. Egy betondzsungel környezetben ezt nehéz elképzelni, de mód mindig van rá, hogy változtassunk.

Néha egymagamban csendben kint vagyok az erdőben, és azon kezdek gondolkodni, mennyivel békésebb és nyugodtabb minden. Semmi nem siet sehova, minden a maga idejében történik, nincs semmi aki hasznot akarna húzni a másik dologból. Ez a környezet felvidítja az elmémet, ezért sűrűn járok ki, azóta foglalkoztatnak az olyan dolgok, amelyek azelőtt soha. Sokkal inkább értékelem a természetvédelmi törekvéseket, mint azelőtt. Rájöttem, hogy minden, amibe az ember belenyúlt, az előrevetített haszon mellett eltörpül az a kár, amit okozott. Van áramunk, amit erőművekből nyerünk, gépeink, amelyekkel majdnem minden emberi munkát helyettesíthetünk, üzemanyagunk, amellyel kedvünkre szennyezhessük a levegőt. Szuper ez, de oda vezet, hogy fenntarthatatlanná válik a gazdaság, ezáltal az emberi társadalom felborul, és beláthatatlan dolgok fognak bekövetkezni nem is olyan soká. Talán 50 év, talán 100, de akár húzhatjuk 1000 évig is. Az a természet amit ma ismerünk, már csak egy töredéke annak, ami Bolygónkat uralta évszázadokkal ezelőtt. Nincs egy talpalatnyi föld sem, ami ne lenne megművelve, vagy ahol nem urbanizált terület lenne. Helyesbítek: nagyon kevés.

Engem ez idegesít, nem a világ. A mérhetetlen önzőség, haszonszerzési vágy, pénzimádat. Olyan világ ez, ahol pénzzel bármit megtehetsz, így nincs értelme szegényen rendes emberként élned, mert senki az égvilágon nem fogja értékelni, maximum a közvetlen környezetet. Ha ilyen világban meg tudunk maradni jó emberként, akkor minden elismerés a miénk.