Miért van az, hogy ha valaki nem elfogadó a saját hülyeségéből kövér emberekkel, akkor az azonnal le van hurrogva? Szerintem abszolút nem attraktív.

Nem mindegy, hogy hogyan kommunikálod a véleményed, meg kinek. Vannak olyan emberek, akik frusztráltak a túlsúlyuk miatt, és zokon veszik, ha szólnak rájuk valamit.

Első osztályos korom óta én is túlsúlyos vagyok teljesen változó mértékben. Néha odafigyelek, akkor tudok kicsit lefaragni, néha elhagyom magam, akkor újra visszajön. Ez mögött az áll, hogy egyrészt marha lusta vagyok, másrészt meg imádom a jó ételeket, a jó ízeket. Ennek ellenére szedtem össze olyan csajokat, akik kategóriákkal jobb paliknak is kellettek volna, de én soha nem voltam frusztrált a testem miatt, és ez látszott is. De nyilván valakinek ez belefére, valakinek meg nem. Őszintén szólva, én teljes mértékben lesz*rnám, ha nekem beszélnél erről, de lehet, hogy egy érzékenyebb ember magára veszi.

20/F

Ha megfigyeled, a fejlettebb társadalmakra egyre jellemző az átgondolatlan álszentség. Lényegében egyre több dolgot menő elfogadni és nem lehet semmiről negatív véleményed. A túlsúllyal is ez a helyzet. Ha lemered írni, hogy mennyi ember a saját lustaságától és falánkságától hízott el, egyből egy gonosz ember vagy, mert elítéled szegény embert...

Egyszerűen divat az előítélet ellen küzdeni, akármennyire is jogos. Láttam már vicces helyzetet, amikor egy elég sokat fogyó srác, aki személyi edzőnek készül, előadta egy társaságban, hogy mennyi elhízott ember változtathatna a helyzetén. Egyből letámadták páran, hogy neki erről fogalma sincs, mert nem élte át. Röhögve mutatott pár régi képet magáról...

A legtöbb túlsúlyos pedig tényleg a saját hibájából az. Egyetemen volt csoporttársam, aki bőven 100 kiló felett volt. Elhívtam futni, csak laza kocogásra... 2 nap után megunta, mert fontosabbnak tartotta, hogy LoL-ban játszani kell. Most erre mit lehet mondani? Meg kéne dicsérni azt, akinek fontosabb 20 évesen egy játék, mint a saját élete?

És mi lenne, ha végre békén hagynák a kövéreket és nem érezné mindenki azt, hogy ítélkezhet róluk, eszmefuttatásokat nyomhat nekik az egészséges életről, cseszegetheti őket, hogy fogyjanak le?

Ha ő maga mondja, hogy nem érzi így jól magát, változtatni akar, az persze egy másik történet; akkor lehet neki tanácsokat adni, de ha neki nem okoz gondot a súlya, miért foglalkozik bárki is a külsejével?

Vannak alkoholisták, láncdohányosok, drogosok is, akik sokkal jobban tönkreteszik az egészségüket, mint akiken van 10-20 kiló plusz, ők még sincsenek fele annyi csesztetésnek se kitéve.

Nem kell elfogadónak lenned a kövérekkel, meglehet a véleményed róluk, de mégis, hogy jössz ahhoz, hogy ezt a véleményedet bárkinek az orra alá dörgöld, aki abszolút nem kért meg rá? Én mélységesen fel lennék háborodva, ha valaki, akinek a tanácsát abszolút nem kértem, elkezdene kioktatni, hogy éljem az életem.