Miért van így? Miért van, hogy egyik pillanatban örülök, másikban meg szorongok?

Igazából kicsit tanácstalan vagyok magammal szemben. Az a helyzet, hogy pár hónapja megláttam egy lányt, akinek rózsaszín volt a haja, és iszonyatosan megtetszett. Elhatároztam, hogy nekem is ilyen lesz a hajam, és tűkön ülve vártam a nyarat, hogy végre meg tudjam csinálni. Aztán mikor közeledett az időpont, ideges lettem, úgy éreztem, tönkreteszem a hajam (mert ugyebár ki kell szőkíteni) és arra gondoltam, hogy én ezt nagyon nem akarom, ráadásul a környezetem is ellenzi. Tegnap eljött a nagy nap, és mikor kész lett a hajam, megint iszonyatosan tetszett, aztán egy idő után komoly lelkiismeret-furdalásom lett. Azóta ez megy, hol kiugrok a bőröből és örülök, hol pedig szörnyen érzem magam. Nagyon keresem még önmagam, és nem tudom eldönteni, miért csináltam ezt a hajat, mi tetszik benne: az emberek véleménye, vagy csak nekem tetszik? Azt sem tudom, illik-e hozzám. Néha azt gondolom igen, máskor hogy nem. Teljesen össze vagyok zavarodva, és megvisel ez az állapot, főleg mert voltaképpen tényleg csak egy haj, külső, nem kéne hogy ennyire izgasson.