Ez most depresszió lenne?
Sziasztok!
Kiskoromban elég rendezetlen volt a családi hátterem, és úgy látszik, ez talán újra kialakulóban van.
Régebben hülyének tekintettem magamat, ezért nem is foglalkoztam a tanulással, meg persze íróasztalom sem volt, de erről a szüleim nem tehetnek.
Szóval arról lenne szó, hogy most egy remek munka nem jött össze, mivel beteg lettem(amivel nem szabad dolgozni), így nem tudtam pénzt keresni magamnak, hogy ezzel is könnyítsek a helyzetemen.(De sulis időbe megpróbálok vállalni valamit.)
Így elég necces lesz az iskolakezdés, úgy érzem. Nem sok ruhám van(Sulis napokra nem elég, így mosni kell, úgy meg hamar tönkre megy), azokat is féltem nagyon, de a pólókban nem érzem jól magam, kicsik.
Ezalatt a három év alatt nagyjából meg tudam ki vagyok, s mit is akarok magamtól, egy remek tanár segítségének köszönhetően, aki egyik példaképemmé lett.
Így most mindent beleadok a tanulásba, egyetemre szeretnék menni.
Pár évvel le vagyok maradva a többiektől, de ahogy látom, néhány dologban ők is tőlem.
Most is tanultam egész nap, tegnap is. Részben azért is, mert mostanában bezárkózom a szobámba, akár napokon át, étel nélkül, családom egy része miatt.
Most váltottam teljesen étrendet, szóval emiatt is aggaszt kicsit, hogy lesz-e emiatt bajom.
A szerelmi életem most kissé bonyolult, ez is közre játszik.
De találtam több motivációt is, hogy ne adjam fel olyan könnyedén, mint eddig.
Most sem tudtam aludni, sokat gondolkodom, ezt gyakorlaton(aminek hál isten vége, mert idegroncs lettem), is szóvá tették, és mondták, itt nem kell gondolkozni, csak csinálni kell. Egyrészt egyet is értek vele, de nekem lételemem szinte a gondolkodás, szóval ezért nem is folytatom azt a szakmát.
Így nem tudtam most aludni, ezért inkább tornáztam, jól is esett, de most végképp nem tudok aludni, talán...
Szóval elég sok kudarc ért mostanában, vissza is híztam jó pár kilót.
Meg mostanság bármin el tudom sírni magam, ami több mint két éve nem ment.
De próbálok pozitívan állni mindenhez, igaz itthon nehéz, mert felveszem a rezgésüket, tudatszintjüket.
Csak akkor mozdulok ki, mikor anyum itthon van, meg mikor egyik nővérem ellátogat hozzánk.
Nem érzem itthon jól magamat, de még a városban sem.. Mindig lehúznak, így nehezebb fejlődni. De már süketnek tetetem magam, meg füldugót használok, hogy tudjak tanulni, kizárjam őket, vagy épp vaknak, mert senkihez sincs kedvem..
De még két évet valahogyan csak át tudok vészelni.
Sok embert pedig teljesen kizártam az életemből, több mint 3/4 részüket, nem volt kedvem hozzájuk.
Emiatt csak pár emberrek csevegek, igaz rájuk az életem is rábíznám és ők is így vannak, de azért valahol mégis kellene több emberrel beszélgetnem.
Inkább angolokkal ismerkednék, vagy akik tudnak angolul, hogy tudjam fejleszeni a nyelvtudásom, ami elég alap..
Próbálkoztam, de kimerült pár sablonos beszélgetéssel. Igaz akkor semmi kedvem nem volt hozzá.
Van egy nagyon jó barátom egyetemen, aki rossz családi körülmények közt nevelkedett (nevelkedik), épp hogy átment matekból középsuliban és nem is tudott semmit arról a szakterületről, ahová épp jelentkezett, csak úgy nagyon felszínesen.
Első félévben összebarátkoztam vele. Kiderült, hogy nagyon kitartó és szorgalmas egy srác és tényleg mindent beleadott, hogy megtanulja amit kell. (nyilván segítettem neki felzárkózni)
Többször annyit kellett neki emiatt a lemaradás miatt tanulnia, mint másoknak általában.
És sikerült neki! Előző héten Bécsett volt szakmai okokból, van jól fizető melója, kedves barátnője és ez még csak a kezdet. Hatalmas jövő áll előtte.
És tudod mit? Amit írtál az alapján én hasonlónak látnak titeket.
Tanulj, dolgozz, tarts ki és próbálj meg a jövőre koncentrálni. Persze van h legszívesebben elsírná magát az ember, és van hogy el is sírja magát, de az élet már csak ilyen. Viszont nem kell örökké ilyennek maradnia, tegyél róla, hogy szebb legyen.
Én úgy gondolom, hogy te egy nagyszerű ember vagy és ha ilyen szorgalmas maradsz és kitartasz tovább, akkor semmi komoly problémád nem lesz a jövőben.
válasza: válasza:Köszönöm szépen mindenkinek!
Sok erőt adtatok! :)
És köszönöm a történeteket, saját tapasztalatokat! :)
válasza:Ilyen szófosó depressziós ember nincs is.
Ők szótlanok, sivárak, fájdalmaik vannak, szédülnek, gyengék és rühellik a nyilvánosságot a közhelyeket és olyan üresek belül érzelmileg hogy fel sem tudod azt fogni agyilag.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!