Normális, ha az állatokkal sokkal "együttérzőbb" tudok lenni?
Kezdem azzal, hogy 23 éves vagyok, és hímnemű. Nem kezdeném el nyomatni azt a manapság divatos dumát, hogy az emberek rosszabbak az állatoknál, és satöbbi, mert nincs bajom semmivel és senkivel, mégis azt veszem észre magamon, hogy ha egy állattal kapcsolatos hír van, sokkal jobban meg tud hatni, mintha egy emberrel történne akármi. Pár hónapja halt meg a mamám, és ott a gyászolók közül szintén a kutyája miatt szakadt meg a szívem, aki nem biztos, hogy felfogja, mi történik körülötte, csak azt érzékeli, hogy a gazdáját többé nem látja, és ahogy ezen sorokat írom is törölgetnem kell a szemeim.
De ha nincs érzelmi kötődés is ez van, például egyszer egy hullámos papagájt láttam, ahogy hangosan rikácsol egy ház tetején, és mivel tudtam, hogy valószínűleg holnapra halott lesz, belegondoltam, vagyis pontosabban beleláttam a helyzetébe, hogy mennyire kétségbeesett lehet, hogy félhet, közben lehet, hogy örömében hallatta hangját.
Vagy múltkor még magam sem tudom, hogy miért, de egy menhely oldalán elkezdtem olvasgatni az "In memorian" részt, ahol a menhelyen tartott állatok haláláról számoltak be, és férfiasság ide vagy oda, de bőgtem rajta, mint egy óvodás.
Hozzátenném, hogy akármennyire is tudom, mi folyik bizonyos iparágakban, eszem húst, iszom tejet, nem öntök le piros festékkel bundát viselő nőket, szimplán ha értesülök egy konkrét esetről, sokkal jobban megérint, mint amennyire még (gondolom) normális lenne.
Bocsánat a hosszú monológért, emellett még szóhasmenésben is szenvedek :)
válasza:Hát, bár én pont, hogy túl tömören fogalmazom, de velem is így van.
Én arra a következtetésre jutottam, -a múltam miatt főként, lehet, hogy neked is ebben rejlik a kulcsa ez egésznek-, hogy jobban együtt tudok érezni az olyan ártatlanabb, védtelenebb lényekkel (gyerekek, és igen, állatokkal), mert megtapasztaltam, milyen is a tehetetlenség. Valószínűleg ez a tudat alattimból származik, és bár már kezdem fejtegetni, nem tudom biztosan, hogy ebben mennyi a spekuláció.
válasza:
válasza:Normális lehet. Most belegondolok, itt van két rossz sors:
- Kovács János, gyerekkorában nem tanult, tiniként is inkább csavargott, ivott, sulit korán otthagyta, részegen felcsinált valami kiscsajt, segédmunkásként dolgozik, nyomorognak, kilátástalan az élete, hétvégente egyre többet iszik, jó úton van az alkoholizmus felé.
- Borzaska, azért született, mert az anyja gazdájának nem volt kedve pénzt kiadni az ivartalaníttatásra. A kölyköket elsózta ahova tudta, a többit agyonverte és elásta. Borzaska a harmadik szomszédhoz került a kertbe "házőrzőnek" bár fajtajellege alapján ő egy szeretetéhes, nagy mozgásigényű, hideget rosszul tűrő típusú eb. Mivel a mozgásigényét nem veszik figyelembe, nem sétáltatják, kínjában ugat és ás, ezzel szórakoztatja magát, ez viszont idegesíti a gazdáját, de nevelés helyett inkáb veri a kutyát. A négylábú nem gondolatolvasó, nem érti miért kapott, ezért folytatja az ugatást és az ásást, míg egy szép napon a gazdája részegen vagy agyonveri, vagy kilöki a kocsiból, hadd menjen amerre akar. Talán befogadják, talán elcsapja egy autó.
Két szomorú sors, ki az, aki abszolút, száz százalékban ártatlan? Naná, hogy a kutya. Hát ezért tudsz megsiratni egy állatot, hiszen az ő egész élete és halála hiábavaló lehet, mégpedig csakis azért, mert egy hülye hatalmaskodik felette.
válasza: válasza: válasza:Ezzel èn is így vagyok.. ès csúnyán szólva "előbb választanèk egy állatot mint egy embert" .. persze ez semmikèppen se általánosítás.!:)
Meg èn a gyerekekèrt is èlek halok,szóval^^
23/l
Kivètelek meg minden vannak ès lesznek is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!