Azt mondják, érzelmeink okkal nem tűntek el az evolúció során, ezek is funkcióval bírnak. De akkor miért van, hogy rossz emberbe szeretünk bele?
Elvileg amikor ésszel semmi értelmét nem látjuk, akkor is van valami oka és értelme érzelmeinknek. Olyan jelzéssel bírnak, mint pl egy sérülésnél a tesi fájdalom, csak ez lelki oldalon.
De amikor tudod, hogy hosszútávon semmi értelme nem lenne egy kapcsolatnak több okból kifolyólag is, de főleg a másik személyiségét tekintve(mondjuk úgy, hogy rossz lenne valószínűleg neked az egész később, ha eltűnik ez az érzés) és mégis beleszeretsz, az mégis miért történik?
Amikor nem kellene, és ésszel tudod, hogy butaság és értelmetlen az egész.
válasza:Köszönöm a választ, érdekes és logikus.
Lenne még egy kérdésem, és most objektívan teszem fel:
Ha valaki tegyük fel, hogy már megtalálta a "tökéletes egyént" az ellenkező nemből a családalapításra és utódnemzésre, akkor miért jelentkezik közben ez az ösztön egy másikkal, amikor az utód gondozása és a család összetartása szempontjából is számára megfelelő, megbízható társat talált már?
Erre is van valami ésszerű magyarázat vajon?
Vagy csupán ez is szimplán ugyanide, a biológiai szükségleteinkhez és reprodukcióhoz vezethető vissza, hogy másban is látjuk a potenciális partnert (bár itt az észérvek tiltakoznak ellene, de ez alapján ez inkább ösztönös dolog, hogy mégis.)
válasza: válasza: válasza: válasza:Na igen, csak hogy én nő vagyok... Így ez a teória szerintem nem teljesen igaz, vagy figyelmen kívül hagyják a női oldalt. Merthogy nem úgy van ez, hogy a nő monogám, a férfi meg nem. A női részről soha senki nem adott még magyarázatot, mintha nem akarnák tudomásul sem venni, nem is létezne ilyen ösztön/késztetés a nőknél.
Nem lehet ezt szerintem lekorlátozni a férfiak oldalára, ha körülnézek sem, nagyon nem.. Legalább annyi nőt tudok, aki megcsalta/ja a párját, mint férfi például. Sok férfi is e mögé bújik, de szerintem ez nem nemi jellegként fejlődött ki, a tapasztalat is ezt mutatja, de még kutatást is végeztek erről, és nem volt aránytalanul magasabb férfiak száma a félrelépők között, tehát ez nem adott magyarázatot a dologra. És láttam én már monogámabb férfit is, mint pár nő ismerősömet.
Egyszerűen abból is jöhet ez a téveszme, hogy csak a férfiaknak vannak ilyen ösztönei, hogy a nők nagyon sokáig még csak nem is beszélhettek a szexről és ilyesmi vágyaikról.
Csak pár évtizede van, hogy egyáltalán merhetnek ilyenekről beszélni, de például egy megcsalást vagy annak a késztetését a mai napig nem veri egy nő nagy dobra, főleg, hogy még mindig nagyobb szégyennek tartja a társadalmi normákban, mint a férfiak félrelépését.
Félre értés ne essék, én monogámnak tartom magam, és rosszul esik, hogy ilyen vonzalom előjön más iránt, miközben jó párkapcsolatban élek. Ebből jött a kérdés, hogy miért.
Freud volt még aki érintette ezt a kérdést a személyiség-modelljével ( ösztön-én, én, és felettes-én-re). Állítása szerint ezek (vágyaink és céljaink a megadott szinteken szinte soha nem állnak egymással egyensúlyban és ezért az ember nem lehet boldog, csak maximum kevésbé boldogtalan.
Valahogy így tekintek erre én is, mert az eszemmel tudom, mit akarok, de ami közben érzelmileg kialakult bennem, azt az ÉN és a felsőbb Én nem akarja. (Egyébként majd győz az ész és ez elmúlik, ez biztos, csak maga az okok érdekelnek, mert nem lenne értelme a mai világban, hogy ilyen kialakuljon.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!