Miért érezhettem ezt?

Alapjában nem vagyok túl jó emberismerő, sőt inkább nagyon rossz. Mikor megismerkedtem az exemmel, egy külföldi, "teljesen más világból jött" férfival, nyilván még annyira sem tudtam őt kiismerni, mint mást. Az első este összebújva filmet néztünk, az igaz, hogy nem nagyon kötött le a film, de azért tudatosan arra koncentráltam. Egyszer csak hirtelen ( a filmben sem volt semmi ehhez köthető jelenet, sem pont akkor, sem előtte), azt éreztem, hogy bízhatok, sőt bíznom kell benne. Na már most, érzelmek terén sem vagyok túlságosan megáldva, sosem éreztem ilyet még pl. a saját anyám iránt sem. Tudom, hogy bízhatok benne, bízok is, de sosem jött rám csak úgy a semmiből ez az érzés. Az exemről azóta kiderült, hogy otthon felesége van, 2 pici lányuk. Mikor ez kiderült, "szépen" szakítottunk, elfogadta, hogy nem leszek a szeretője. A kérdésem az lenne, hogy volt-e valaki hasonló helyzetben, volt-e ilyen nagyon félresikerült megérzésetek? (Nem feltétlenül ilyen témában) És mivel magyarázható, honnan jöhetett ez az érzés és miért? Ha éreztetek már többször is ilyet, hallgattatok rá a 2., 3. stb alkalommal is? (Mert én pl. erre igen, csak ez az érzés tartotta bennem a lelket, hogy belemenjek egy távkapcsolatba, amúgy sosem tettem volna).