Mit gondoltok az olyan emberről, aki feladja az egyéniségét pusztán egy párkapcsolat/házasság kedvéért?

Úgysem fog működni

Ideig-óráig megjátszhatja magát az ember, de egy életen át nem

Majd ha kibújik a szög a zsákból, úgyis borul minden

# 4 Egyetértek ezzel a válasszal.

Az ember összetett, nem tudhatjuk, hogy te itt mit értesz a másik ember egyénisége alatt, mi a konkrét probléma?

Vannak emberek, akik megváltoznak egy kapcsolatban, és még csak nem is szenvednek ettől.

Van aki a negatív tulajdonságaitól érzi magát egyéniségnek, és ha ezt feladja, az nem olyan nagy vész, más kérdés, az amikor az értékeit adja fel. Ennek a kérdésnek az esetében nem világos, hogy melyiket adja fel.

Értem!:) Én úgy vagyok ezzel, hogy nem kell konfrontálódni ahhoz, hogy simán faképnél hagyjam a másikat, ha már elviselhetetlenül bánik a személyemmel.

Szerintem az ilyen ember simán jellemtelen, mert manipuláló/fölényes ember mellett még azt sem lehetne mondani, hogy "szerelemből" viselné el. Én nem tudom elképzelni, hogy mit nyújthat egy ember, amiért papucs szerepbe kellene bújnom. De ezt valamilyen formán a másik(zsarnok) fél is elérheti azzal, hogy azért nem egyértelműen zsarnokságon alapul a kapcsolat, hanem viszonozza az odaadást a maga részéről is.

Olyan kapcsolat nem igazán létezhet, ahol csak elvárja és egyáltalán nem nyújt semmit!(a legzsarnokabb manipuláláshoz is hozzátartozik, hogy időnként is nyájaskodni kell). Az már más kérdés, hogy mennyire éri meg a kapcsolatban kapott öröm azt, hogy feladja önmagát.

Legutóbb épp olyan filmet láttam, ahol egy férfi feladta az orvosi életét egy nőért, de önszántából tette ezt. Ennek ellenére mégsem volt az a "bólogatós-fajta", sőt ez inkább a nőről volt elmondható, szóval elég bonyolult kapcsolat. Talán olvastad/láttad a történetet, "a lét elviselhetetlen könnyűsége" c. amerikai film.