Mondjátok, hogy ez normális?

Gyerekkorom óta mélyebben élem meg a világot, mint más. Túlérzékeny vagyok, és ahogy felnőttem, és lett múltam, amit úgy emlegetek, hogy amikor még gyerek voltam, depresszió fog el. Viszont ha a jövőre gondolok, pár hónap múlva, vagy a jövő évre, a kitűzött céljaim megvalósulására, pénzre, ideális párkapcsolatra (ami, most nincs), szórakozásra, karriere stb, tehát a jövő iránt érzek nosztalgiát, akkor mennyei érzések kerítenek hatalmukba. De lehet, hogy csak áltatom magam. Közben telnek az évek, és próbálok cselekedni ezekért. Jól teszem, vagy sem?

23/F