Hogyan tudjam elfogadni a múltamban elkövetett bűneimet és gonoszságaimat? Hogyan éljek együtt a saját poklommal?

Idővel. Nem két perc, amíg az ember meg tud bocsátani saját magának.

Ne hasonlítsd magad másokhoz. Ők azt az utat járják, te ezt. Valamiért szükséged volt ezekre a tapasztalatokra.

Jó, hogy még nagyon fiatal vagy, rengeteg időd lesz máshogy élni.

Esetleg még annyit, hogy igyekezz jót tenni másokkal. Persze csak ha ingert érzel rá, akkor ne tartsd vissza. Terézanyának nem kell feltétlenül lenni, az csak kompenzáció lenne.

Hol a probléma? Megtanultad a leckét és átmentél a vizsgán; ez a te életed.

Hogy ezzel egy időben mások megszívták miattad, az az ő életük, ők fognak belőle tanulni. A te történetedben minden szereplő fontos, ahogy az ő történetükben is te. A negatív szerep is szerep. A rossz barát is barát.

22 évesen nem csinálhattál annyi rosszat.

Én szépen egyesével elkezdeném helyrehozni. Megírnám a listát, akikra emlékszem, hogy mit vettem el tőlük, kire kinek mit hazudtam. Azaz mivel rágalmaztam meg.

Aztán végigjártám mégegyszer ugyanazt az utat, és mindenkinek elmondanám, hogy nem volt igaz, amit mondtam.

Szerintem "elfogadni" nem kell. Rendbetenni kell, szépen, lassan, fokozatosan, úgy, ahogy a rosszat is csináltad, jóvá tenni.