Miért nem képesek sokan megtalálni azt magukban amiben jók?

"vagy a kornyezete miatt nem tud elore jutni "

-erről szoktak gondoskodni az emberek...

De mesélj, taníts minket, Ó tökéletes Istennő! Kérve kérünk!

26 éves vagyok, tökéletesen kijövök a fizetésemből és a munkám a hobbym. Igazából elég jó kis életem van, de amit írsz az valóban nincs összhangban a világgal. Attól, hogy neked sikerült vagy nekem sikerült még nem fog mindenkinek.

Vannak ebben az országban rossz körülmények között élő emberek és ezek között van egy rakás, akinek esélye sincs kitörni önhibáján kívül, családi, anyagi körülmények között. Hiába okos vagy tehetséges egyébként. Nem beszélve számos olyan emberről, aki nem tud elég "önző" lenni ahhoz, hogy kitörjön. Mert vidéken marad gondozni a szüleit, mert haza küldi a pénzt..stb..és igen, ehhez sokszor olyan munkát végez, ami nem lelkesíti vagy épp utálja. A legtöbb ember nem csak saját magáért felelős vagy nem tud csak saját magáért felelni. Az emberek nem egyformák.

Sok embernél pedig valóban az a baj, hogy túl korán dönt. Beiratkozik egy szakra,amit találomra/szülői nyomásra választ ki, elvégzi 3 év alatt és ott áll egy oklevéllel. Vagy elhelyezkedik vele és egy olyan munkát végez, amit utál vagy nem helyezkedik el vele, viszont akkor sem tud olyan helyre menni feltétlenül, amit szeretne, ha ahhoz történetesen egy másik végzettség kell. Persze kiléphetne a képzés felénél, de sok fiatal van, akire még erősen hatnak a szüli és ezért nem teszi meg vagy egy ennyire bizonytalan élethelyzetet nem akar bevállalni az életében vagy szimplán nem tduna hova menni, mert nincs, aki támogassa.

Szintén nem olyan egyszerű, ha nem végez egyetemet, mert, nagyon sokan valóban nem rendelkeznek tehetséggel. Lehet énekes szeretne lenni, de borzalmas hangja van, ha nincs pénze, hogy képezze hiába szeretne ebből megélni, max az x faktorba indulhat el, hogy a válogatón körberöhögjék, de ha van egy kis esze nem teszi. Nos neki is meg kell élnie valamiből, ezért elmegy mondjuk adminisztrátornak és szerintme teljesen jogos, ha időnként kifakad, hogy utálja a munkáját és nincs hova tovább.

Az élet nem ilyen egyszerű, mint, ahogy te hiszed és egy sikeres élethez édeskevés az, hogy te valamit szeretsz vagy valamiért lelkesedsz. Egy ember előrehaladását sajnos rendkívül meghatározza a szociális és pénzügyi helyzete, nem beszélve a személyiségéről.

Tudod, én ha kidolgozom a belém és olyan értékeket mutatok fel a cégnél, amik azt előbbre veszik, nem kapok még csak egy hátba veregetést sem , hogy jó voltál.

De amikor a srác mellettem részegen jön be dolgozni, mindenki dicséri, milyen jó gyerek.

Ez engem bosszant és feszélyez. Az influenza járvány idején 1 hónapra nem tudtam dolgozni. Mert 38-42 között mozgott folyamatosan a lázam és még egy daganat is kijött a végén szövődményként, akkor azt kaptam a cégtől, hogy rám nem lehet számítani.

Ezeket után próbálj meg ember maradni. Én mondjuk 350et viszek haza, de ebből sem lesz ház 10-20 év alatt. Mert idén több, mint 10%al emelkedett az átlag ingatlan ár egyetlen negyed év alatt előtte meg még többel.

Úgyhogy a 17 milliós ház, már 230ért adják. És nem voltam képes 6 milliót össze szedni ennyi idő alatt.

Úgyhogy én már feladtam az életem és már túl is vagyok egy öngyilkossági kísérleten, amit nem sikerült összehozni.

Apám bántalmazott. Anyám sosem tudott ellene tenni. Nővérem és öcsém drogos. Én meg depressziós.

Egyetemen első éve óta magamról gondoskodom, sosem számíthattam senkire sem a családból. A kemény tanulás mellett munka volt az életem. És kevés barátom van. Mert ilyen szar helyzetben lévő emberként ritkán tudtam szépnek látni a világot és túlságosan rá görcsöltem az eredményekre. El akartam érni, amit más megkaptod a szüleitől. És nem jön össze. Szóval nem vagyok túl vidám és bulis típus, ezért kevés barátom van. Ők még inkább külföldön dolgoznak, 5x annyiért mint én.

Hogy is mondjam.

Kilátástalan és reménytelen a jövőm.

Tudod mi a jó bennem. Az összes ember, akit valaha tanítottam tanárként, tisztel és dicsér, hogy milyen jól magyaráztam a matekot. Csak matek tanár nem keres felé annyit, mint én és túl van terhelve FELESLEGES adminisztrációval.

Úgyhogy ami jó bennem az nem elég ahhoz, hogy valaha is eltussak arra a szintre, amit elvár tőlem a társadalom. Lakás, gyerek, kocsi...

Úgyhogy marad a bringa, a napi 3-5 óra utazás munkába és vissza, mert vidéken nincs jól fizető állás és BP-n megfizetni nem lehet az albit.

Meséljek még, mennyire vagyok lelki nyomorék?

Régen, én is kukából ettem a kenyeret, hozzámtársult egy kajla fülű foxtereier, akit bogáncsnak neveztem el.

Egy kukázás alkalmával Bogáncs előkapart egy könyvet, ami Jézus életéről szólt.

Időt sem kellet szakítanom az olvasásra, hiszen időm annyi volt (látszólag), mint Bogáncsnak.

Gondoltam, talán azért süllyedtem a lét legaljára, mert nem ismerem Jézust.

Voltam nagymenő, egy klubot vezettem, ahol lányok táncoltak a ketrecben. Két kézzel szórtam a pénzt, nőkre, luxusra...

Sosem értékeltem, amim van. Nem tudtam boldog lenni.

Lenéztem a hajléktalanokat, úgy gondoltam küzdésképtelen, eltunyúlt p^csök, és most oda kerültem, ahol ők élnek, hogy megismerjem az igazságot a cél szentesíti az eszközt.

A könyv elolvasása után megnyílt az ég, egy csészealjt láttam, Bogáncsért jöttek. Azt mondták, Bogáncsra, már nincs szükséged, amiért az életedbe csöppent, azt a küldetést már teljesítette.

Csészealj? Szóval vannak ufók?

Mindössze a hitvilágomnak megfelelő képzett öltött formát.

Jézus integetett, és halkan, de érthetően azt mondta: Kelj fel, és járj.

Tudjátok mi volt ebben a legérdekesebb?

Elhittem, képes vagyok rá.