Van jövője egy hozzám hasonló embernek egyáltalán?

24 éves férfi vagyok, de totál nem tudom még, hogy mit szeretnék az életben. Úgy izomból még csak tervem sincs ezzel kapcsolatban annyit tudok ,hogy mit szeretnék (jó autó,normális lakás, normális barátnő) komolyan tényleg nem szeretnék olyan nagyon sok mindent, csak annyit hogy ne keljen megszakadnom a munkámban, és valamennyire szeressem is azt. Még azt sem mondom, hogy millomos szeretnék lenni csak egy normális nyugodt életet akarok gondolom így érhető: Legyen időm az esetleges családomra,magamra,szórakozni ilyesmi.

Viszont mintha semmi lehetőségem nem lenne...eddig nagyon sok munkahelyen dolgoztam, de nincs egyetemi végzetségem csak egy sima mezei géplakatos vagyok.Néha úgy érzem, hogy igazából azért születtem ,hogy másnak a zsebét tömjem telle pénzel az én energiámmal havi max 150-ért.

Most arról nem szeretnék beszélni ,hogy már lassan munkát sem nagyon találok annak ellenére, hogy keresek...legalábbis normálisat nem mindenhol 12 óra+ hétvégék 120 ért. Én valahogy ezzel nem tudok együtt élni elfogadom azt, ha valaki azt mondja hogy én ez miatt lusta vagyok stb, de így sincs sok életem akkor meg aztán végképp nem lenne.

Szóval nem tudom mit kezdjek magammal a párkapcsolati részben úgymond nincs nagy gondom, mert mindig találok csajt de nyilván komolyan egyik sem tud rám alapozni, mivel nem vagyok valami gazdag családból való, és egyébként nem is várom el tehát megragad az egész ilyen szexkapcsolati szinten aztán ennyi semmi komoly (eddig csak álom egy normális kapcsolat számomra).

Magam körül azt látom ,hogy mindenki mintha lopná a pénzt én egész nyáron dolgoztam, de komolyan és nem tudtam elmenni sehova még a város tábláját sem tudtam elhagyni ahol élek. Más meg munkanélkül töltögette fel a tengerparti képeit , és egész egyszerűen nem értem.

Férfiaknál már lassan mindenki BMW-vel járkál (nyilván azzal fényképezgetik magukat), és munkanélkül a legtöbb.

A hugom most tanul az egyetemen a nőverem marketinges egy elég komoly cégnél, és ők sem élnek így annak ellenére, hogy komolyan tanulnak/dolgoznak.

Az én havi bevételem most szó szerint 0ft, mert valahogy szégyellem magam, hogy bekopogjak a munkanélküli központba havi 20 ezer forintért.

Szóval nem értem egyátalán én minek születhettem meg? Semmi értelmét nem látom az életemnek , de most ezt nem szimpla depresszióból mondom csak így logikusan megtekintve.Mintha azért élnék ,hogy másnak segítsek meg hogy másnak jó legyen. Mindenhol kihasználtak, de csak az erőmet (elég izmos vagyok) de ahova egy pici gondolkodás is kellett azt hitték szerintem, hogy nekem nincs, és hogy csak egy robot vagyok.

Egyáltalán van nekem bármiféle jövőm, ha nem végeztem egyetemet ebben az országban?