Miért kapok "irigységi rohamot" abban a pillanatban ahogy kiderül hogy valaki jobb nálam valamiben?

Nálam is ugyanez volt.

Pl. az egyetemen van egy lány, messze jobb tőlem. Ezért nem bírtam elviselni. Utáltam, hogy amit én nem tudok normálisan megtanulni(bármennyire is szenvedek vele), Ő kívülről fújja. Utáltam, hogy jobbak az alapjai. Utáltam, hogy tudom a tényt, hogy sokkal több lehetőség van benne, mint bennem.

Persze anno is megvolt ez a gimiben, csak más személyek iránt.

Megtanultam leplezni, a szemében tudtam vele úgy beszélgetni, mintha picit sem érdekelne, de mégis zavart.

Mi volt az indoka? Önbizalomhiányos voltam. Nem bíztam magamban, és magát a tényt, hogy nem adok bele mindent(..) nem vettem figyelembe. Illetve azt, hogy jobb iskolákba járt, stb.

ez érdekes.

mármint az,hogy te ezt úgy éled meg,hogy totálisan elutasítod az ilyen embereket és ezzel gyakorlatilag a fejlődéstől zárod el magad.

én pont fordítva csináltam ezt fiatalon.

direkt összehaverkodtam az irigyelt figurával,ellestem a titkait,aztán alkalmaztam,végül jobb lettem benne,mint a "mester".

ezért a kérdésedről a buta ember definíciója jut eszembe-

a buta makacsul ragaszkodik a butaságához,nem tanul a hibáiból.

akkor is ragaszkodik hozzá,megvédi,ha kára lesz belőle.

szóval a kérdésedre az a válasz,hogy azért vagy ilyen mert buta ember vagy aki a jelen azonnali kielégülését előbbre tartja a hosszútávú haszonnál és a fejlődésnél.

# 4 Egyetértek! Valahol úgy érzem, aki így viszonyul a "nála jobb" barátjához, az valahol le is nézi az illetőt. Pl. én nem vagyok valami irigy, hiszen sok olyan ismerősöm van, akire őszintén felnézek, és csodálom őket. De voltak olyan ismerőseim is, akiket nem tartottam olyan nagyra, viszont utána sok helyzetekben amikor felvágósnak láttam őket, akkor azt nevetségesnek éreztem ezt. Ez is úgy jön ki, mint valami egyfajta "irigység", de emellett a családomban is vannak olyan emberek, akikre nagyon felnézek...olyanokra, akik sosem játszanának velem "versenyesdit", nem kérkednek, nem erről szól az ambíciójuk.

Bár a kérdésben is úgy írtad le, hogy "akikről kiderül hogy jobb nálad valamiben", tehát nem olyan emberekre vagy irigy, akikre alapból "mesteredként" tekintenél. Engem nem érdekelnek az ilyen emberek dolgai, max. az ha valaki dölyfösen érezteti másokkal, hogy ő "mennyivel jobb".

"egyébként kétlem hogy nárcisztikus személyiség lennék, nincs magas önbizalmam, sőt az átlagot alulról súrolom hosszas fejlődés után mert eddig nem volt."

Szerintem még lehet nárcisztikus valaki attól, hogy "nincs önbizalma", ha úgy vesszük, neki pont azért nincs mert folyton másnak képzeli magát, mint ami valójában. Ezért a folytoni csalódottság önmagában: nem a szerénységére mutat rá, hanem a hiúságára, más szeretne lenni, "legjobb lenni", másnak képzeli magát és ezért nem tudja elfogadni azt, amilyen. Ettől "szenved":). Ha nárcisztikus nem is, de egoista egy ilyen ember, mert folyton csak maga körül lát forogni mindent.