Ha nem lenne otthon fűtés (tűzifa, és nincs is rá pénzed) és gyereked is lenne, elmennél lopni fát az erdőbe? Te küzdenél azért hogy ne fagyjatok meg?

Igen.

És azok is megtennék, akik most azokat szidják, akik megteszik.

Igen, küzdök. Eljárok dolgozni. Egyébként vidéki kis faluban élek, mégis meg tudtam oldani.

Hülyeség a kérdés. Ha éheznék, akkor pedig elmennék kaját lopni, vagy vadászni. Alap túlélési ösztön. Úgy ahogy az is, hogy nem csinálok gyereket akkor, ha ilyen problémáim vannak.

Távfűtéses panel lakásban élek, úgyhogy a tűzifa nem segítene rajtam.

1. Dolgozom, és csak úgy vállalok majd gyereket, hogy a megélhetés biztosított legyen. Szóval üres popsira, minimálbérre, segélyre, szülők nyakára nem potyogtatok porontyokat.

2. De, tegyük fel, hogy minden körülmény adott lenne, és mégis kicsúszna alólunk a talaj. Mondjuk jönne egy háború, elzárnák a távfűtést, a majdani párom elmenne harcolni vagy akár meg is halna, és meg kellene oldani. Hát ilyen helyzetben az életben maradás és a gyerek életben tartása lenne az első, nem a szabályok.

3. Egyébként, ha nem ilyen szélsőséges helyzet állna be, hanem csak mondjuk egyedül maradnék a gyerekkel akár azért, mert a majdani apuka elhagyna, akár azért, mert meghalna, vagy esetleg keresőképtelenné válna, hát akkor meg amellett, hogy továbbra is dolgoznék és inkább spórolnék magamon a gyerek érdekében, az önkormányzathoz és segélyszervezetekhez fordulnék segítségért. De az is lehet, hogy azt tenném, mint az egyik nagynéném, aki egyedül neveli a fiát, ő itt hagyott mindent, és kiment a gyerekkel együtt külföldre, és ott össze tudták szedni magukat, nem is akárhogy. A szakmájában tudott elhelyezkedni, orvos, már kb. 10 éve kint élnek, a gyerek (4-5 éves volt, amikor kiköltöztek) mára 2 nyelven beszél anyanyelvi szinten, a másik ország nyelvén és magyarul, plusz az iskolában is tanulnak nyelvet, szóval mire felnő, 3 nyelvet fog tudni kapásból.

Nahát, kérdező, neked két felhasználóneved is van? :-)

Válaszoltam a kérdésre elméleti szempontból is.

1. Falun, a világ végén is lehet segítséget kérni, erre (is) valók a segélyek, a segélyszervezetek... Amíg ezek működnek, nincs okom tüzelőt lopni.

2. Vészhelyzetben meg, amilyen pl. egy háború, minden felborul.

Na, de akkor mesélek egy valós történetet, ami a családomban történt. Az egyik nagynéném csecsemőként halt meg. Még apám sem ismerte, mert később született, de tud róla, hogy volt még egy testvére. Háború volt, lebombázták a házat, amiben akkor élt a család, éheztek, amikor az a nagynéném megszületett. Nem tudták sehogyan sem megoldani, hogy életben maradjon, meghalt. Csak azért tudtak végül elköltözni másik településre, ami nem volt ennyire kitéve a háborúnak, mint ahol addig éltek, mert nagymamám örökölt egy kis házat, és így nem váltak földönfutóvá, és biztonságba kerültek.

Pár évig rálátásom volt egy tüzifa kereskedés mindennapjaira. Ami szerintem megdöbbentő, hogy azok akik télen panaszkodtak, hogy megfagynak, illetve hitelre szerettek volna fát venni, azok egész évben nem gondoskodtak a téli tüzelőről. A férfiak kocsmáztak, dohányoztak, a nők szintén + kozmetikus, fodrász, stb. Ha egy kicsi pénzük volt, egyből elverték.

Aki félrerakott (még mindig közmunkásokról és napszámosokról van szó), vagy az év minden hónapjában vett X mennyiséget, annak nem voltak ilyen gondjai.

Persze, szar ha kilátástalannak tűnik az élet, de ahogy én látom, szinte mindig van lehetőség előrelépni.

Hogy a kérdésre is válaszoljak: Ha döntenem kéne, hogy kivágok-e egy fát, vagy reggelre megfagyok, én fűrészt ragadnék.