Van valakinek a környezetében pszichopata ember?

A pszicopataságnak több fajtája van. De közös bennük, hogy nem teljesen jól fogják az objektív valóságot és kialakítanak maguknak egy alternatív valóságot.Enyhébb formában pl. rettegnek olyan dolgoktól, amiknek bekövetkeztére kicsi az esély, de ők felnagyítják, sőt valóságként kezelik. Nem látnak meg soha semmi valós jót, mindig csak a hiányokat, akkor is ha valami pozitív, totál negatívnak tartják. A súlyos szerepjátszás - amit említettek fent - szintén a személyiség szétcsúszásának jele, amikor valakinek gondja van a valós személyiségével és kialakít magának egy másfajta egot, és elhiszi, hogy az a valós, és ezzel persze lenéz másokat, mert ez az ego mindig felsőbbrendű.

A józan kritika nem használ nekik, mivel saját torz valótlan világukat azért alakították ki, mert a valósággal nem tudtak megbírkózni. Ha valaki ki akarja őket emelni a valóságba, attól következésképpen rettegnek, hiszen az elől menekültek el. Az észérvek tehát nem hatnak rájuk, hiába van valami az orruk előtt, az agyuk másképp fogja azt fel.

Ennek fokozatai vannak, a fenti jeleket egészségesebb emberek is produkálják néha, de az elmebetegeknél ez más súlyosabb, betegesebb, állandóbb formát ölt, amiből hétköznapi körülmények között, észérvekkel nem lehet kimozdítani. Nagyjából...

#14

"Ennek fokozatai vannak, a fenti jeleket egészségesebb emberek is produkálják néha, de az elmebetegeknél ez más súlyosabb,..."

A pszichopata orvosi értelemben nem elmebeteg, a személyiségzavart nem is tartják elmebetegségnek. A köznyelv nevezheti annak, de nem az.

"nem teljesen jól fogják az objektív valóságot és kialakítanak maguknak egy alternatív valóságot"

Pontosan tudják, mi a valóság. Mivel érzelmek nem befolyásolják őket, ezért sokkal inkább látják a valós helyzetet. Emiatt tudnak annyira logikusan (az érzelmeket teljesen kizárva) cselekedni.

"Enyhébb formában pl. rettegnek olyan dolgoktól, amiknek bekövetkeztére kicsi az esély, de ők felnagyítják, sőt valóságként kezelik"

Ezek a paranoiások.

"A súlyos szerepjátszás - amit említettek fent - szintén a személyiség szétcsúszásának jele, amikor valakinek gondja van a valós személyiségével és kialakít magának egy másfajta egot, és elhiszi, hogy az a valós, és ezzel persze lenéz másokat, mert ez az ego mindig felsőbbrendű"

Nincs másik egó. A pszichopata nem alakít ki magának másik egót (az inkább a border, akinek saját énképe gyakorlatilag nincs is). Más számára színészkedik, neki saját magával a világon semmi baja nincs, nem is érti, hogy másnak lehet.

"A józan kritika nem használ nekik, mivel saját torz valótlan világukat azért alakították ki, mert a valósággal nem tudtak megbírkózni. Ha valaki ki akarja őket emelni a valóságba, attól következésképpen rettegnek, hiszen az elől menekültek el. Az észérvek tehát nem hatnak rájuk, hiába van valami az orruk előtt, az agyuk másképp fogja azt fel."

Ez sem igaz így. A pszichopatának elmagyarázhatod, hogy mi az ábra, egyszerűen lepereg róla, nem érdekli. Ha logikusan (tehát az érzelmeket kihagyva) szembesíted azzal, amit művel, akkor sem konfrontálódik, szemrebbenés nélkül, egyik percről a másikra az ellenkezőjét állítja annak, amit azelőtt, vagy megpróbál projekcióval közökkenteni téged (azzal vádol meg téged, amit ő tett veled).

Nem kell túldimenzionálni a pszichopátiát. Nagyon sok ember érintett, talán nem is lehet betegségnek tekinteni, inkább eltérésnek. Főleg, hogy nem gyógyítható.

A legtöbben enyhe esetek, "csak" gátlástalan törtetők empátia nélkül, szerepjátékba bújva. Ilyen volt a főnököm is, kenyérre lehetett kenni, néha az esetlent is eljátszotta, eleinte nem is értettem, miért vágnak rá pofákat a munkatársaim, és miért rettegnek tőle.

Állítólag vannak szakmák, amelyekben felülreprezentáltak a pszichopaták. Ilyen a sebész, az igazgató, ügyvéd, médiamunkás stb. szakma. Ez NEM azt jelenti, hogy itt csak pszichopaták dolgoznak, hanem azt, hogy ők a leginkább ezeken a területeken tudnak érvényesülni, mert másokat az empátia és egyéb érzések inkább hátráltatnak velük szemben.

A legtöbb pszichopata tehát nem gyilkos, nem kínoz másokat, "csak" ő maga más. Ha nárcizmussal és devianciával párosul, az már súlyos eset. Ma már megtalálták a módszert, amivel ki lehet mutatni, melyik agyterületek nem aktiválódnak a pszichopaták esetében bizonyos ingerekre. A vicces ebben az, hogy az ezt felfedező orvos jött rá arra, hogy ő maga is érintett.

"nem teljesen jól fogják az objektív valóságot és kialakítanak maguknak egy alternatív valóságot"

Pontosan tudják, mi a valóság. Mivel érzelmek nem befolyásolják őket, ezért sokkal inkább látják a valós helyzetet. Emiatt tudnak annyira logikusan (az érzelmeket teljesen kizárva) cselekedni.

Valójában például egy pszichopata jó lehet orvosnak vagy politikusnak, nyereségorientált cég vezetőjének (gyűjtőszakmák), mert az érzelmeket kizárva hoznak gyakran jó döntéseket olyan helyzetekben, amikor más a stressztől és a döntéskényszertől lebénul. Számukra a stressz, a döntéskényszer pozitív inger. ("Nem szeret, nem szorong, nem tanul")

Én ugyan nem vagyok pszichiáter, de azért erősen vitatkoznék azzal, hogy a pszichopata "pontosan tudja, hogy mi a valóság". Mellesleg van olyan is, hogy alternatív személyiséget "fejlesztenek ki", ezt hívják skizofréniának. És az se igaz minden esetben, hogy nincsenek érzelmeik, pl. a bipoláris depressziósoknak pont hogy igen szélsőséges érzelmi ingadozásaik vannak. Sajnos igen sok formában megsérülhet a psziché...

(És igen, volt a környezetemben pár pszichopata már...)

Ugyan nem vagyok pszichiáter, de azért erősen vitatkoznék azzal, hogy a pszichopata "pontosan tudja, hogy mi a valóság". Mellesleg van olyan is, hogy alternatív személyiséget "fejlesztenek ki", ezt hívják skizofréniának. És az se igaz minden esetben, hogy nincsenek érzelmeik, pl. a bipoláris depressziósoknak pont hogy igen szélsőséges érzelmi ingadozásaik vannak. Sajnos igen sok formában megsérülhet a psziché...

(És igen, volt a környezetemben pár pszichopata már...)