Miért nem becsülik meg az emberek ami van nekik? Miért elégedetlenkednek és akarnak többet és többet?

Ahogy többen is írták, az ember fejlődni akar. Viszont a kérdező azért írta ki a kérdést és jogosan, mert amit az alkérdésben is leírt az nem fejlődés hanem visszafejlődés. Vagyis hogy az apja csak a pénzt gyűjtötte és nem pedig arról gondoskodott hogy a gyereke ne az utcán és munkásszállón kössön ki.

# 9: Úgy jön ide, hogy nem a materiális javak harácsolása a fontos és nem is a munkamánia, hanem az hogy lelkileg maximális legyen a harmónia. Ha az megvan, akkor úgy érezzük hogy az anyagi javak szinte automatikusan és könnyedén pottyannak az ölünkbe. Ha nem úgy érezzük akkor az azt jelenti hogy mégsincs meg a lelki harmónia. Úgy is lehetne mondani hogy a lelki harmónia képes anyagi jólétet teremteni (erről szólt röviden a 8. válaszom), de az anyagi jólét nem garancia arra hogy megszerzése alatt vagy utána lelki harmóniánk is lesz. Az utóbbira bizonyíték a kérdező története.

Értem már, miért írtad, de én ebben nem hiszek. Ez nekem kicsit túl spirituális. De persze nem leszólni akarlak; nem vagyunk egyformák. Én inkább azzal értek egyet, hogy az természetes, hogy mindenki fejlődni akar, és valamilyen szinten mindig "többre" vágyik.

De ez - ismétlem - lehet normális vagy beteges szintű. Az utóbbi már rossz, természetesen.

"Miért elégedetlenkednek és akarnak többet és többet?"

Ezzel a kérdéssel gyakorlatilag az egész emberiség létezésének az értelmét kérdőjelezed meg. Tekintve hogy ha nem akarnánk egyre többet, akkor nem itt tartanánk, hanem még mindig a fákon ugrálnánk.

És ez tényleg olyan, hogy minél előrébb vagy, annál több terved is van. Egyszerűen új lehetőségeket kapsz, amiket egy alsóbb szinten el sem érnél.

"már gyerekként megutáltam hogy az apám csak a munkájával tőrődött és velünk nem foglalkozott"

Ez gyakorlatilag nem pénz kérdése. Nagyon sok esetben nem a család az első egyes embereknek. Ez így volt 100 éve is, mikor simán elmentek inkább háborúzni, mint hogy otthon üljenek a seggükön, meg így van ma is. Ha nem a munka, akkor ott az alkohol, dohányzás, káros szenvedélyek.

"ha vett egy 10 milliós autót, 3 év múlva eladta 5-ért akkor nem csodálom ha elment a pénz"

Egyik oldalról elment a pénz, másik oldalról nézve meg a pénz azért van hogy elköltsük. Az anyagi biztonság sosem biztos, magas lóról lehet a legnagyobbat esni. Annak sincs értelme hogy valaki csak bespájzolja a pénzét aztán úgy hal meg hogy semmit nem költött belőle magára.

Az teljesen igaz amit az eddigi hozzászólók is írtak hogy az ember folyton fejlődni akar, hisz nem akart örökké a fákon ugrálva élni. Ámde az nem fejlődés hogy "ha vett egy 10 milliós autót, 3 év múlva eladta 5-ért", miközben arra meg nem fordított figyelmet hogy a gyereke ne kerüljön az utcára vagy munkásszállóra. Mert az idézőjelben említett eset vesztesége 5 millió Ft csupán azért hogy mások lássák hogy ő ezt megteheti. Azon a veszteségen, tehát 5 millió Ft-ért már kapott volna a gyereke például egy falusi házat és akkor nem az utcára vagy munkásszállóra kerül.

Fejlődésről akkor lehetne beszélni, ha több időnk lenne magunkra és szeretteinkre mint például a busmanoknak. A busmanok napi 3 órát dolgoznak az életben maradásuk érdekében. És azt a 3 órát is a szeretteikkel együtt töltik harmóniában. Míg a "modern" európai ember minimum napi 10-12 órát tölt munkával ha a munkába járás idejét és az otthoni teendőket is beleszámítjuk. És ennek az időnek a nagy részét nem is a szeretteinkkel töltjük, hanem a nap végén azt mondjuk a feleségnek és gyerekeknek hogy hagyjatok békén mert hulla fáradt vagyok és holnap korán kelek és mennem kell dolgozni.

Vagyis haladtunk valamerre csak egyre többen belátják hogy zsákutcába jutottunk. Ha mi is napi 3 óra munkával vagy netán 1 óra munkával élnénk egy középosztályi szinten, a többi idővel meg szabadon rendelkeznénk, talán azt már lehetne fejlődésnek nevezni. Vagy azt is ha ugyanezt az eredményt havi néhány napos munkával el tudnánk érni. De az amit ma fejlődésnek nevezünk az nem más mint ez:

[link]