Ki érzi még magáról rajtam kívül, hogy olyan, mintha másik bolygóról jött volna és nem érti az "itteni" viselkedésformákat?

Konkrétan viszolygok már az emberektől. De legfőképp azoktól, akiket kiismerek és nap mint nap csalódást okoznak, hazudoznak össze-vissza, megbántanak, felháborítanak. A férjem szerint csak meg kellene rántanom a vállam és nem agyalni rajtuk, mert "mind ilyen, nem tudod úgyse megváltoztatni őket".

Nekem viszont ez nem megy. Tűrni szoktam egy darabig, nyugtatni magam, hogy ne várjak mást, ez az ember ennyi és nem több. De aztán mikor besokallok, rázúdítom az illető fejére, de cseppet sem kímélve és abban bízva, hogy remélem többet nem kell hallanom felőle.

Magyarul szándékosan elűzöm magam mellől azokat, akik idegesítenek az ostoba, bugyuta, idegesítő viselkedésükkel. Így aztán nemigen van hatalmas családi vagy baráti társaságom. De az a durva, hogy nem is hiányzik. Van egy férjem, akivel tökéletesen boldogok vagyunk, van egy gyönyörű kisfiunk. Most úgy néz ki jön a kistesó is. Van egy kétgyerekes család, akikkel kb. havonta 1-szer összejárunk, hülyéskedünk, megiszunk 1-2 pohárkával és ennyi. De a családtagjainktól behányok mindkét oldalról, beleértve a szülőket, testvéreket. Rosszul vagyok a családi ebédektől, az a színlelés ami megy olyankor, közben meg utálják egymást is. Mi értelme? A facebookra posztolgatják olyankor azt mutatva a külvilágnak, hogy nahát milyen hepi volt már megint, közben meg ott cirkuszoltak 2 órán keresztül. Minek kell erőltetni ezeket a dolgokat? Én a facebookért sem remegek különösebben, csak azért regisztráltam be terhesen, hogy anyukás csoportba meg helyi adok-veszek csoportba be tudjak lépni.

Szegény gyereke(i)met sajnálom csak, hogy ha majd kérdik, hogy pl. nekem ki a nagymamám? Miért nem járunk hozzá? Akkor hogy magyarázzam el neki, hogy azért, mert annyira erőszakos tipus, hogy mikor 8 hónapos voltál majdnem lefojtott 1 hónapon belül 2 alkalommal is, mert nem volt türelme lassan kanalazni neked a hamit, meg amikor sírtál a kezében, akkor nem megölelt, hanem beleordított az arcodba, mert szerinte így kell kizökkenteni a sírásból és sorolhatnám.

Én nem tudok és nem is akarok jópofizni ilyen tipusú emberekkel. Vagy szerintetek erőltetnem kellene legalább a családtagokkal a gyerek miatt? De egyszerűen amilyen helyesek, szépek látszólag, annyira hulladékok viselkedésüket illetően.