Hogyan vállhat valaki esetleg szociopatává vagy gyilkossá?

Fú... miért érdekel?

Ha megölsz valakit, már gyilkos vagy.

Történtek dolgok a környezetemben... Hiteles szemtanú vagyok pszichopatákról / szociopatákról - akikből persze arányában igen kevés van, de bőven elég is...

Nagyon úgy fest, hogy pszichopatává /szociopatává válni más szociopatáktól lehet (ez utóbbit kulturális / környezeti (be)hatásnak is nevezhetjük), és/vagy súlyos és halmozott traumáktól - de mindezekhez pluszban gyenge jellemű kell legyen az illető.

A kettes vagyok, a gyilkosokról még nem nyilatkoztam, bár a gyilkosok lelkébe alig van belelátásom...

Kezdjük ott, hogy jogos önvédelemből is lehet gyilkolni, ha adott esetbe nincs kiút.

Valamint honvédelemből is érthető lehet esetleg, a gyilkosság (csatatér).

Ennyit az önvédelmi esetekről.

Vannak öngyilkosok is, az összetett kérdés, most nem térek ki rájuk.

Az, hogy eszel gerinces élőlényt szándékosan, azáltal eleve gyilkos vagy.

Ha most a szándékos emberölésre gondolsz, és nem általában háborúkra, nos, az erre hajlamosak lelkét viszont nem igazán ismerem. Róluk csak sejtést tudnék mondani: az EQ-juk, tehát érzelmi hányadosuk meglehetősen alacsony, de a probléma megoldó képességük is alacsony lehet.

Szociopatává nem válik az ember. A lényege, hogy nem alakul ki nála a szocializáció, ami az egészséges embereknél kora gyerekkorban kialakul, tehát ez valamiféle hiány náluk.

Gyilkossá nagyon sokféle ok miatt válhat valaki, és az aljas indokból elkövetett gyilkosságokat leszámítva, nem fedi le a két terület egymást.

Előző: végignéztem kicsi koromtól bizonyos emberek jellemfejlődését (persze kisgyerekként még nem tudatosan).

És bizton állíthatom, hogy hozzávetőlegesen szociábilis emberekből is válhat kifejezett pszichopata / szociopata!

Az más kérdés, hogy olyanok is lehetnek pszichók, akik eleve kicsi korukban nem szocializálódtak megfelelően, de ez csak a dolog egyik fele.

Ha abból indulunk ki, hogy a személyiség fejlődése egy bizonyos életkorban lezárul (az életkor vitatott, de abban megegyezhetünk, hogy a kamaszkor végére már biztos), akkor kizártnak tartom, hogy egy szociábilis 18 éves fiatal egyszer csak pszichopatává váljon. A személyiség visszafejlődni nem tud. Vannak un. regresszív állapotok, amikor egy korábbi szintre esik vissza valaki, de ez nem személyiségzavar, hanem pszichotikus állapot, azaz betegség.

Egy példával tudnám szemléltetni: különbség van aközött, hogy valaki láb nélkül születik, vagy felnőttként egy baleset miatt időszakosan, vagy véglegesen megbénult a lába.

Dehogy nincs visszafejlődés. A világon minden ciklikus, így spirális is, pl a történelem. Minden ciklikus, pl személyiségben, és tudásban is.

Tehát bizonyos dolgok, személyek bizonyos vonatkozásban előre felé fejlődnek, más szempontból meg visszafelé.

Nézd meg pl hogy az ókoriaknak micsoda hatalmas tudása volt. Pl képtelen a megalit építészetet utánozni a mai emberiség. Se precizitásban, se méreteiben (ld. pl.gizai piramisok.)

Erkölcsileg is leépülő tendenciát mutat az emberiség jelenleg -ami személy szerint igyekeztem mindig is ellensúlyozni, de az más kérdés-, és sajnos az emberiség java része tudásban is leépülőben van a lényeget tekintve, lásd pl környezetszennyezés, tönkretesszük a bolygónkat stb...

De térjünk most vissza konkrétan a személyiségre.

Gondolj bele, egy pszichopata milyen jól átlátja a társadalmi játékszabályokat. Remek benyomáskeltő. Vagy nem hallottál az ún. "pszichopata báj"-ról...? A pszichopaták modora kiváló -legalábbis a nagy nyilvánosság előtt, nem feltétlenül az áldozataik előtt-, épp ezáltal tévesztik meg a többséget.

Na már most, ehhez előbb fel kell épülnie a személyiségnek szociábilisan, hogy azt akár aljas módon, akár korrekt módon legyen képes használni az ember.

Én inkább abban vagyok bizonytalan, hogy aki szociálisan éretlen, az vajon válhat-e valaha pszichopatává, illetve szociopatává...

(Nem mintha ez kívánatos volna; én itt elvi lehetőségre utalok.)