Mostanában egyre jobban félek elmenni az iskolába és sokat idegeskedek miatta. Mit tehetnék ez ellen?

Ilyesmin én is keresztül mentem,de azért olyan nem volt,hogy nem mentem suliba.

Írj légyszi privátban,mert ennyiből tanácsot adni nem akarok,kicsit részletesebben kellene látnom a helyzetet.

19/L

Szia,

nem írtál érthetetlenül. Teljesen értelek. Az jutott eszembe, hogy beszélned kellene valakivel minderről. Hogy mit érzel, hogy mi zajlik benned. Hány éves vagy? Lány/fiú? Ha van a sulitokban esetleg sulipszichológus, akkor én a helyedben biztosan felkeresném. Rengeteget tudnak segíteni. És senkinek nem kell róla tudnia, ha nem akarod.

A gimi nem mindig csupa boldogság, de azért lehetnek szépek ezek az éveid is. Gondoltál már arra esetleg, hogy azért nincsenek barátaid, mert nem is keresed őket? Tudom, hogy "kényelmesebb", ha nincsenek, mert olyankor az ember csak magáért felelős, de hidd el nekem: ha vannak barátaid, az olyan csodálatos! Ezek olyan emberek, akik azért szeretnek, amilyen vagy, és elfogadnak olyannak, amilyen vagy. Mindig számíthatsz rájuk, és törődnek veled. Sokszor ezt még egy szerelmi kapcsolat sem tudja felülmúlni. A szerelem elmúlhat, de a barátság nem.

Én azt mondom, minden kezdet nehéz, de utána ha megtetted az első lépést, minden további lépés egy fokkal könnyebb lesz. Holnap menj el úgy az iskolába, hogy reggel mosollyal az arcodon kelsz, ha nem is, hát magadra erőlteted. :) És aznap igyekszel pozitív lenni és emberekkel beszélgetni. Közös témát keresni, bekapcsolódni egy beszélgetésbe. Bármilyen hihetetlen, szívesen fognak fogadni! Hidd el! És válaszolni is fognak! És senki nem fog hülyének nézni! Az ember sokszor a saját gondolatait vetíti ki másokra, és azt hiszi, hogy mások vele foglalkoznak. Pedig a valóság az, hogy minden ember csak magával és a saját ügyes-bajos dolgaival foglalkozik, és persze azokkal, akik fontosak neki. Őket pedig nyilván nem nézik hülyének. És még ha valaki nem is kedvel, nem dől össze a világ. Hiszen annyi ember van a földön. Ha egyet elveszítesz, kismillió másikat találsz, hogy megismerd őket. Csak sugározz magadból jó érzést! Ez abszolút tanulható! Gondolj szép emlékekre, jó dolgokra, amiket szeretsz, és nyiss az emberek felé! Az elején nem lesz könnyű, de mindig könnyebb lesz, ezt garantálom! Szóval csak ki kell tartani ezzel a módszerrel, minden áldott nap! Működik!

Ami pedig a tanulást illeti: Hogy lehet a tanulást nem szeretni? Ez a kulcsa mindennek! Utat nyit a világba! Ez a mozgatórugója az életnek! És habár az ember élete során sok olyat is megtanul, amire később nem lesz szüksége, ez kell ahhoz, hogy végül eljusson oda is, ami valóban fontos lesz neki. Amikor már csak azt tanulod, ami érdekel és amit szeretsz. Bárhol is élsz, és akárhány éves is vagy, a tanulással és szorgalommal akárhonnan kijuthatsz! Nincs olyan, amit ne érhetnél el, és amivel ne tehetnéd jobbá az életed! Hidd el! A rossz élményeket csak egyféleképpen lehet jóvá tenni: ha olyasvalamibe fekteted, ami jó hasznot hoz. És a tanulás tudást hoz, a tudást pedig értékelik. Mindenhol, mindenkor! Tessék magadra erőltetni azt a jókedvet és boldogságot. És ha már hozzászoktál az erőltetéshez, akkor már ott lesz a valóságban is! Garantálom! Ha valamiben segíthetek még, írj nyugodtan.

Velem is ez a helyzet. Olyan emberek vannak csak, akik látszat barátok... Rajtuk kívül, ha nem szólok senkihez, mintha ott sem lennék. Ha én beszélek is valakihez, nem érdeklek senkit. Nagyon hasonló lehet a helyzetünk. Én is hiányoztam már amiatt, mert képtelen voltam rávenni magam arra, hogy bemenjek. Kitűnő tanulóból egyre esik az átlagom (jelenleg 4,4 környékén lehet, de ez nálam elég komoly rontás). Előző nyáron is teljesen egyedül voltam. Senki nem hívott, amikor én kérdeztem rá, elmegyünk-e valahová, mindenkinek más programja volt, hát persze...

Tudom, nem segítek semmit, csak tudd, hogy nem vagy egyedül. 15/L

Kedves Kérdező!

Felismerted, hogy ez a jelenlegi helyzet egyáltalán nem jó neked, és csak tönkretesz, boldogtalan vagy tőle.

Úgy gondolom, hogy a probléma tényleg súlyos, és szakember segítségét igényli. Nagyon szorongsz az iskola miatt, főleg a magány és a kiközösítés miatt. Nincs egy barátod sem, nincs akiben megbízhatnál, nincs akivel szórakozhatnál. Egyedül érzed magad, és a magány felemészt.

Nagyon jó, hogy már ott tartasz, hogy változtatni akarsz, hiszen enélkül nem is lehet segíteni, viszont így egy pszichológus felkeresése valódi megoldást jelentene a problémára. Azt ajánlom keresd fel az iskola pszichológusát, és mond el neki amit érzel. Ne félj, bizalommal kezeli amit elmondasz, és segíteni fog. Ha nincs iskola pszichológus akkor mond el anyukádnak, hogy mi nyomaszt és jó volna ha elvinne egy szakemberhez. Ha elutasítja, akkor próbálj egyedül keresni valakit, bár nem biztos elvállal, mivel szülői beleegyezés is szükséges. Ebben az esetben ajánlom, hogy keress fel engem privátban, és megpróbálok segíteni.

Üdvözlettel,

A. Pszichológus