Szaktársaim lenéznek, és bármit mondok, nem hisznek nekem. Mi a helyes döntés? Levegőnek nézni őket vagy becsicskulni?

A kérdés félig-meddig költői, hiszen szolgáskodni nem fogok egyiknek se. Viszont nem tudom, hogy ilyenkor mit kellene tenni. Az egyetemi közösségtől elég sok megalázást kapok. Pl. beszélek valakivel, elmondja ő a maga szövegét, én az enyémet, aztán a többiekhez fordul és azt kérdezi tőlük, hogy "ez kit érdekel"? De közben a csaj egyre feljebb csúszik az ismerőslistámon és mindig tisztában van azzal, hogy mit posztolok ki. Érdekes. Szerintem nagyon is érdeklik pl őt a dolgaim ezek alapján.

Másik, hogy amikor összenéznek a lányok, és azt mondják hogy buta vagyok. Miközben van olyan barátnőjük, aki 0 pontos zh-kat ír és tojik mindenre. Ő nem buta?

Ez a 0 pontos zh-s csaj meg előadta az év elején, hogy ismer engem, miközben én nem is láttam őt előtte soha. Nem is ismer, mégis ezt hazudta a többieknek.

A többi hasonló esetet nem szeretném felvázolni, mert tudnám sorolni napestig a neveletlen, rosszindulatú megnyilvánulásaikat. Ha számít, akkor igen, a lányok ilyen gúnyosak velem. De volt egy srác, aki minden előzmény nélkül bekattant és elkezdett ütögetni. Megmondtam neki miután visszacsaptam, hogy még egy ilyen és a viszonzásnál nem állok meg, lesznek következmények, ha mégegyszer kezet emel rám. Azóta ő is gúnyos, pedig én csak megvédtem magam.

Egyedül az a tény nyugtat meg, hogy más specializációt választottak mint én, és az alapképzés után vagy külföldre mennek vagy más egyetemre mesterszakra.

Szeptemberben kedves voltam, mindenkihez odamentem, aki vevő volt a társaságomra és barátságos volt velem. Persze a lányok már akkor vágták rám a pofákat. Tételeket is küldtem néhány embernek, de tudom hogy a többiekhez is eljutott. Ennél többet nem tettem a közösségért, mert már akkoriban nagyon lenézőek és utálatosak voltak velem. Nekem pedig nem volt kedvem mások kapcarongyaként viselkedni. Szerintem alap lenne a normális viselkedés, ha már ők is elvárják a tiszteletet.

Fél év alatt nem változott semmi. Ugyanúgy utálatosak velem. A különbség csak annyi, hogy már ém is flegma vagyok velük ha úgy hozza a helyzet.

Nem értem miért volnék én a rossz, ha megvédem magam.

Azt sem értem, hogy mi miatt néznek le engem. Mert szegényebb környékről jövök? Vagy ha a személyiségem, a stílusom nem tetszik, akkor mi lehet vele a gond?

Sose voltam egy társaság közepe típus. Visszahúzódó, csendes lány voltam. Most el tudok lenni egyedül is, és beszédesebb vagyok mint régen. Szóval én ezt nem értem. Hol lehet a hiba?

Lány vagyok.