Mennyire határolja be a külső az egyéniséged?

Háát nem tudom. Szerintem ezt nem lehet így kategorizálni. Nem lehet egy arcról elmondani, hogy valaki milyen egyéniség, jellem. Maximum az adott hangulatát.

Pl.: Középsuliban ballagás előtt többen lányok megbeszéltük, hogy mi volt egymásról az első benyomásunk. A legtöbben azt mondták rólam, hogy azt gondolták, bunkó és flegma vagyok. Nem nagyon akartak megismerni. Aztán mégis megismertek, és rájöttek, hogy egy bolond, jókedvű, mosolygós lány vagyok. Pozitív csalódás voltam.

Nekem kedves, aranyos arcom van, de van benne valami bárgyú is, ami miatt nem igazán lehet komolyan venni, és nem is szoktak az emberek, bár én se magam :) Nagyon sokan meglepődnek, ha megismernek jobban, hogy mennyire rideg és flegma is tudok lenni. Nem hinném, hogy valaha is lennék erős kezű vezető és a környezetem is meglepődne.

Beesett, sápadt arcom van, az idegzetem tényleg gyenge :D viszont se szelíd, se alázatos nem vagyok :D

Szóval összességében nekem nem illik a külsőmhöz, mert belül nem vagyok annyira bárgyú, mint ahogy tűnök, és hiába nézek ki kedvesen, nem vagyok minden esetben az, nekem is van rossz oldalam is.

Hogy még konkrétabb példát írjak, egy időben próbálkoztam a rocker stílussal öltözködésben is, és nevetséges volt az eredmény :D nagyon elütött tőlem, és senki nem nézte volna ki belőlem, hogy én rocker leszek, pedig tényleg abban az időben, csak olyan zenét hallgattam.

Összekevered az ok-okozatot!

Nyilván vannak genetikai külső jegyek, de amiket te megfogalmazol, azok inkább a belső személyiség miatt kialakult dolgok

(Vagy egyes szitukban a te belsődben kialakított helytelen minták (van egy ilyen ismerősöd, és minden hasonló emberre ráhúzod ezt a mintát))

Tehát pl. egy macsós belsőjű ember valószínőleg kívülről is macsó lesz, mert tesz érte, így fogja jól érezni magát a bőrében.

A szigorú arcú ember tényleg szigorú, mert mindenki olyan jeleket közvetít a testbeszédében, amiben a legkényelmesebben érzi magát, azaz amiben önmagát adja. Persze közbeszólhat a genetika, pl ha valakinek olyan gonosz állású a szemöldöke... hát az szívás. Ilyenkor figyelembe kell venned, hogy a tudatalattidban lévő minta valószínűleg helytelen-nem reális képet alakít ki benned erről a személyről :)

Szerintem inkább fordítva van: az egyéniség határozza meg a külsőt, és kicsit pontosabban az egyéniség IS meghatározza a külsőt, meg még sok minden más is.

Például ugyanaz a személy (egyéniség) többféleképpen viselkedhet különböző helyzetekben, környezetben. Én a sápadt bőrömmel többségben tényleg szelíd vagyok, de vannak olyan helyzetek, amikor ez már nem lenne rám igaz. Plusz: elég szigorú, komoly a tekintetem, ennek ellenére a légynek se tudnék ártani, akkor már inkább a szelídség dominál.

Ez így kicsit összetettebb.

#6: Igen, erre akartam célozni, hogy egyes helyzetekben az ember nem viselkedhet úgy, ahogy szeretne. Ezzel változik a testbeszéde/viselkedése stb., és ennek változásával a kívülállók nem tudják/tudhatják, hogy az illetőnek van egy másik oldala is, amit lehet, hogy soha nem használ, mert a környezet nem teszi lehetővé. Viszont más helyzetben előjöhet, mivel az egyéniség része. (Vagy nem jön elő, mert a körülmények már így formálták a személyt.)

Egyébként sápadtság nem csak vérszegénységtől lehet. Egyéb más betegség, fáradtság stb. okozhatja, na meg van olyan, hogy valaki eleve sápadt.