Te hogy teszed túl magad a kellemetlen kínos helyzeteken, főleg ha sokan láttak?

Normális. Sehogy. Ha szeretnek akkor nem fognak bántani vele ha pedig nem szeretnek akkor ígyis-úgyis piszkálni fognak.

Viselkedhetsz úgy mint ha semmi nem történt volna, vagy fordulj magadba ha szerinted is szégyellned kéne magadat.

Hidd el a többiek nevetnek rajta egyet, és egy órával később már el is felejtették.

Én is rágódok néha ezeken, de mindig rájövök hogy felesleges. Tanultam belőle, az élet megy tovább.

Én nevetek rajta.. De ha más bénázik sem gonoszan kárörvendek, hanem ha pl viccesen esik.

Egyszer még suliba egy 9-es kiscsaj kijött egy teremből, és beakadt a lába a küszöbbe, átszaladt a folyosó másik végére. Ha eszembe jut még most is nevetek. :D

Néha egyszerűen nem tudok. Most nem jut eszembe egy példa se, ja de megvan. XD

Nevén nem nevezett (ez mondjuk nem is lényeges) elég nagy boltban (szóval szerencsére nen ismertem a boltost) épp fizetünk osztálytársaimmal, én csak vártam, mert én nem vettem semmit. Az eladónő épp húz le egy terméket, még előtte sorakozik a többi, ami lehúzásra vár.

Erre én idióta barom, mintha még nem jártam volna boltban, megfogom a lehúzatlan termékeket, és a kijárat felé fordulva megkérdezem az osztálytársam, hogy ezeket nem akarja-e vinni. (Azt hittem, hogy elfelejtette vagy valami :l)

Következő pillanatban már leesett, hogy ez nagy hiba volt. Az eladónő elég mérges fejjel nézzett rám, olyan mit képzelek magamról fejjel. (Jogosan :D)

Persze próbáltam szépíteni, hogy csak azért kérdeztem, hogy ne segítsek én vinni majd valamit, de szerintem senki se hitte el.

Ilyenkor főleg ha nem tudok aludni, akkor jutnak eszembe az ilyen sztorik. Mindig rohadtul kínosan érzem magam, azt remélve, hogy senki sem emlékszik már rá. (Több éves sztorikon is képes vagyok rágódni :O)