Tinik! Milyen problémáitok vannak önmagatokkal?

Ehhh....

Úgy az egész testem nem felel meg az elvárásaimnak. /dolgozom rajta/

Műveletlen vagyok, alig olvastam életemben valamit. /dolgozom rajta/

Szóval nem várom a sült galambot a számba.

Meg kell fogni, és megsütni.

14 éves lány voltam, aki próbálja a jelenlegi értékét megtízsszerezni.

Uhh. Dagadtak vagyok, hónaljhájam és tokám van, amit egyszerűen nem bírok ledolgozni, a fejem, orrom és a vállam túl széles, a szám túl vastag, de nem a szém értelemben, a szempilláim és a szemem kicsik, nem bírok tanulni.

De a belső énem nem adnám semmiért.

Én már csak nagyon nehezen tudom magam elviselni, gyűlölöm minden porcikámat. Azt még nehezebb elviselnem, ha valakinek talán tetszem.

Borzasztó bizonytalan vagyok, de legalább jól rejtem. Napközben csupa vidámság, önbizalom jellemző rám, miután hazaérek lerogyok és melankóliába esem.

Ami a legjobban fáj viszont, hogy elbutultam. Régen az osztály legjobb 3 tanulójának egyik voltam, most viszont csak a rosszabbak és jobbak között tengődöm.

Semmi kitartásom, gyorsan elfogy a türelmem, és nem mindig jövök ki úgy másokkal, ahogy akarok.

Áh, nem is sorolom tovább.

Nem tudom normálisan beosztani az időmet, a munka, a saját érdeklődési köröm, bármi előbb kap időt mint azok a tantárgyak miket rühellek.

Nagyon nehezen szánom csak rá magamat ezeknek a tanulására, és ebből általában mindig határidős pánik szokott lenni.

Ezen kívül nincs igazán problémám magammal, legalábbis olyan amin tudnék változtatni nincs.

19/f

Nem találok egy barátot/baráti társaságot amibe illeszkednék, valamint nem merek elmenni megkérdezni egy suliba (nem oda járok, nagyobb intézmény), hogy (18/F/amatőr) jelentkezhetek -e röplabdára :/. A mindennapi legnagyobb problémám, hogy valahogyan leadjam a stresszt xd, amit az emberek hiánya okoz. Kissé elhízott vagyok de ez alakul. Úgy érzem, elpocsékolom az időmet, és habár még rendbe tudom hozni de sok kis apróság nem úgy alakul az életemben ahogy szeretném.

Valakinek hasonló?

Én már nem vagyok tini, de mostanában jöttem rá, hogy milyen problémáim voltak a tini önmagammal:

1. Elhittem másoknak, hogy csúnya és buta vagyok, emiatt fokozatosan elvesztettem minden önbizalmamat és önértékelésemet.

2. Az előbbi ok miatt úgy gondoltam/gondolom, hogy semmi jó nincs bennem, ezért nem is próbáltam barátkozni, hogy megóvjak másokat saját magamtól.

3. Nem bíztam senkiben. A nulla önértékelésem miatt, ha valaki megdicsért vagy barátkozni akart velem, azt hittem,

hogy csak kedvességből csinálják, nem azért, mert tényleg érdeklem őket.

4. Nem csináltam semmit, hogy visszaszerezzem az önbizalmam.

Mindez most, évekkel később ütött vissza, fml. 20/L

Túl szórakozott,szétszort vagyok.

Kissé felületes

Sok mindenért lelkesedem majd félúton feladom.Bár vannak dolgok melyek mellett már évek óta kitartok.De úgy nagyobb bajom nincs magammal,a mai velem egykorúakhoz képest magamat sokkal értelmesebb,és értékesebb embernek tartom:)