Van olyan ismerősöd, aki tart a csecsemőktől, kisbabáktól, vagy egyenesen undort vált ki belőle?

Itt vagyok például én.

Összetett, negatív érzés.

Más területen sem mondanám magam "normálisnak", ugyanis nonromantikus, aszexuális vagyok.

#1

mintha csak engem írtál volna le :D

Igen, én.

Régebben megtámadott egy, nyakra ment, de végül sikerült két vállra fektetnem.

Aztán volt még egy, az rendszeresen elhordta a cipőimet a kert végébe.

Azóta kiver a víz, ha meglátok egyet az utcán, főleg, ha fodros babakocsiban van.

Erre az a magyarázat, hogy mindenki más szakaszát szereti a gyerekeknek, vannak akik a kicsiket, vannak akik már a kamaszokat, mindenki melyiken "tud alkotni" leginkább. Meg kell egyezzenek ebben a szülők már az elején.

Nőként csak a nyűgös gyereknyöszörgést nem szeretem, főleg egy előadáson és főleg, ha sokáig hagyják benn. Ilyenkor valahogy fel kellene készülni egy kicsit: vinni a gyerekkel a kedvenc játékát (elmondani neki, hogy pl. Maci vagy Autó is jön az előadásra/strandra, stb., így ő szeretné, hogy jönne ő is vele-ezt a módszert sajnos nagyon ritkán használják mostanában), egy kis zenét tolni neki mp3-ról, akár kedves gyerekdalokat, stb.

Fontos tudni azt is, hogy ha a szülők szeretnek otthon táncolni és bohóckodni a gyerekkel, akkor nagyon sok mindent meg tudnak könnyíteni, sőt a gyereknek barátságos természetet adni :)

Én elvagyok velük, ha csendnen vannak, de sajnos ez a legritkább eset.

Negatív érzetem csak azért van velük, mert ha nő létemre nem megyek oda gügyögni, vagy elkottyintom, hogy nem szeretnék gyereket, akkor szívtelen dögnek titulálnak.

Én ilyen vagyok. Nem tartok tőlük, de nem is váltanak ki belőlem pozitív érzéseket. Undorodni akkor szoktam, amikor taknyuk-nyáluk egybe folyik, márpedig ez kisbabáknál elég gyakori eset. Ráadásul az sem gusztusos, amikor valami pépes dologgal etetik őket, de ahelyett hogy nyelné csak nyammog és a cucc fele kifele folyik a száján, aztán végig a ruháján, meg az anyuka ruháján, meg az előkén, végül már a padlón is. Több kaja megy kárba, mint ami a gyerek gyomrában landol. A szülők meg édesen gügyögnek a gyereknek, miközben a lábukkal kenik szét a padlón a már lehullott ételmaradékot. Nekem ne mondja senki, hogy ez nem gusztustalan és egyben nevettséges is.

30/N