Rajtam kívül van még itt valaki, aki nem szeret dolgozni?

Kérdező - őszintén. Ki SZERET?

A munka kimondottan olyan tevékenység, amit az ember kényszerből, muszájból csinál, hogy megéljen. Ha élvezetből csinál valamit, az szórakozás. Ha fizetnek is érte, akkor fizetett szórakozás.

Csodálkozom, hogy nem verték anno agyon, aki feltalálta a munkát.

Sokan nem szeretnek dolgozni.

De vannak olyanok is, Akik munkájukat érdeklődéssel, örömmel, hivatástudattal végzik.

Főleg tudósok/kutatók, művészek, orvosok, Lelkészek, segélyszervezetek munkatársai, tűzoltók, meg ehhez hasonlók körében fordul elő ilyen.

De hallottam már olyanról is, Aki egyszerű kétkezű munkát is örömmel végzett.

És persze vannak olyanok is; Akik általában nem lusták, de egy adott munkakört útálnak.

Hat en szemely szerint szerintem mindenfele munkara alkalmatlan vagyok

Nagyon lusta vagyok, de szornyen tenyleg

Max masfel ora utan halalos faradtsag jon ram, ha szellemi, ha fizikai munka...

Szornyu

Egyedul intezkedni szeretek, meg olvasni

En nem tudom meg mi lesz velem, de ezt a munka dolgot nem nekem talaltak ki...

Én 46 éves férfi vagyok, soha életemben nem "dolgoztam" (leszámítva pár hetet diákkoromban), mert azt utálom és nem is való nekem.

Van hivatásom, munkahelyem (néha két állásom is), de szerencsére az olyan amit soha sem kellett munkának tekintenem. Valahogy szégyellném is, undorodnék is tőle, ha pénzért kellene dolgoznom és nem is lennék képes sokáig elviselni idegileg. (Ismerem azt a világot, szüleim szegények pénzért dolgoztak, mert muszály volt nekik.)

A hobbimért fizetnek. Főnököm gyakorlatilag nincs, ami azt jelenti, hogy persze a munkahelyemen vannak vezetők, de nemigen szólnak bele abba, hogy mit csinálok, nem is értenek hozzá, meg nem is érdekli őket így elég függetlennek érezhetem magam. Mindenkit csak a végeredmény érdekel nem a folyamat, a teljesítményem pedig jó.

Sokáig jártam egyetemre, több diplomám van, a tanulást mindig is szerettem, de amelyik tárgy nem érdekelt azt munkának tekintettem és igyekeztem gyorsan letudni, átslisszanni a vizsgán legalább egy elégségessel.

Szerencsésnek és Isten által nagyon áldottnak tartom magam. Nem érdemeimért vagyok áldott, hanem talán szüleim érdemeiért, vagy csak Isten jóságából. Remélem ez az állapot életem végéig elkísér és soha nem kerülök olyan helyzetbe, hogy dolgoznom kelljen, mert azt egyetlen embertársamnak sem kívánom.

Igen, nagyon szerencsés vagyok (a dologhoz több alkalommal is kellett a szerencse, hogy megkapaszkodhassak).

Tudományos kutatással foglalkozom és egy egyetem a formális munkahelyem, ahol elvileg közalkalmazottként fizetnek ezért, habár a fizetésemnél jelentősen magasabb összeget termelnek a pályázataim az egyetem számára, így nem igazán az egyetem tart el és nem is igazán a magyar állam, hanem főként az EU.

Ehhez az kell, hogy az ember tudományos publikációs teljesítménye lefedje az éves szakmai jelentésekhez szükséges mértéket és főként, hogy a rendszerint többéves projekt zárójelentések is sikeresek legyenek. Ez eddig nálunk összejött, ebben is van szerepe a szerencsének, mert a kutatásban soha nem lehet biztosra menni, néha bejön az ember elképzelése néha nem.