Miért lett az sok ember mániája, hogy egy 22-24 évesnek nem kellene már otthon laknia, és egy 16 évest már ne a szülei tartsanak el?

Idővel az agyonszeretett gyerekből egy langaléta kamasz lesz, akit valljuk be, már nem annyira szerethető, mint egy 3-4-5-6-7-8 éves gyerek. Pláne, ha már képes lenne dolgozni is, ez nehezen nézhető el.

Minap ültem egy távolsági buszon, 16-18 év körüli fiatalok döglöttek az üléseken, és idős!! emberek álltak mellettük.

Minden fiatal halálosan fáradt volt, belemélyedt a telefonjába, végül a tanár írt nekik üzenetet, hogy adják már át a helyet az időseknek. Egy se állt fel.

Gondolom hasonló lehet a hozzáállása ezen fiataloknak a háztartáson belül, van egy nő ismerősöm, annak a fia mindig elpoénkodja, ha valamit segíteni kellene, egész nap csak döglik az ágyban, és játszik.

Nagy tisztelet a kivételeknek, de ez a 18 éves kor már az, amikor aktívan bele kéne segíteni a szülőknek a háztartásba, és nem mindenféle kifogást keresni, hogy miért nem: mert tanul, fáradt, stbstb.

Nekem nincs gyerekem, de igen, én is vágnám ki 18 éves kora után otthonról, egyrészt mert "kolonc" lenne, másrészt, mert jobb, ha minél előbb belekezd a való életbe.

Nem azzal van a gond, hogy a 22 évest el kell tartsák, hanem azzal, hogy pl. a dolgozóképes! 23-24 éves otthon ücsörög és nyavalyog, hogy nincs munka, de egy szalmaszálat nem tesz keresztbe, hogy találjon.

Nekem is van olyan rokon, 25 évesen egész nap otthon tespedt mert "nem talált munkát"... persze, nem is keresett, anyja meg ahelyett, hogy kivágta volna, inkább eltartotta és havi 80 ezerből nyomorogtak mindketten.

Nyilván, ha tanul a gyerek, vagy dolgozik és gyűjtöget, úgy okés, de ez esetben alap, hogy a ráeső házimunkát is elvégzi, bevásárol és főz néha - mintha külön élne.

Ha a szüleid (neadj Isten), elhunynának.

Hirtelen felnőnél?

Itthon az emberek többsége egyszerűen buta. Ezek az emberkék úgy érzik, hogy minden témához kőkeményen értenek. Profi szociológusok, mert kitalálják, hogy kinek mit kéne csinálnia. Mindemellett fizikusok és orvosok is, mert a mindenegybenblogon kitanulták a dolgokat.

Felesleges velük foglalkozni. Még a saját életüket sem tudják rendbe tenni, de szeretnek máséba beleszólni.

A vájaszadók a mérvadóak.

Ez evidens

Sosem felejtem el, amikor egy ilyen témájú kérdésnél egy válaszoló habzó szájjal nekem esett, mert le mertem írni, hogy 20 éves létemre még a szüleimmel élek, és nincs meg a 4-es átlagom orvosi(!!!) egyetemen, ami természetesen csak azt jelentheti, hogy egy semmirekellő vagyok, aki a szülein élősködik és még tanulni sem hajlandó, majd leírta, hogy ha az ő lánya lennék, már rég elküldött volna tesco árufeltöltőnek egyetem helyett...

Amúgy szerintem ez a szemlélet csak itt gyakorin létezik, a valóságban egyik ismerősömet sem küldték el otthonról érettségi után, sőt, mindenki úgy támogatja a felnőtt gyerekét akár a továbbtanulásban, akár a munkában, ahogy tudja.

#1-re reagálva: édesanyám nem azért szült meg, mert "a babák milyen cukik", vagy hogy legyen családi pótlék, és a szüleim érdekes módon 8 éves korom után, a mai napig is szeretnek. Még akkor is szerettek, amikor már kamasz voltam és nem voltam cuki. Azzal, hogy "kivágod" a gyereked 18 évesen, nem az életre tanítod meg, hanem arra hogy többé feléd se nézzen. Én legalábbis nem küldeném el a gyerekemet szakma, végzettség nélkül sz-rért-húgyért lapátolni. Főleg úgy, hogy ha mást nem is, legalább azt megengedhetem magamnak, hogy neki is főzzek plusz fizessem rá a rezsit, ameddig elvégez egy fősulit/egyetemet/okj-t (és ha az élete első 18 évében ennyit, plusz még többet is megengedhettem magamnak, a 18. szülinapja után miért ne tehetném?)

Hiába a matematikai ,(jogi) kor.

Aki éretlen, huszonévesen is lehet az.

Aki gyereket vállal, az vállalja azt is, hogy fizeti a gyerekkel járó költségeket, még az egyetemet is, ha van rá keret.

Sok fiatal azért nem költözik el otthonról, mert:

1. Nem talál munkát. Mármint tényleg nem talál munkát, mert 25 évesen elvárják hogy 10 éves tapasztalatod legyen, vagy mehetsz kukásnak/takarítónak 2 diplomával. A legtöbben azért szeretnének a szakmájukban dolgozni, de nem találnak állást, lejjebb meg nem akarják adni, mert nem azért güriztek annyit az egyetemen.

2. Nem találnak lakást. sajátot nyilván nem tud venni, az albérletárak magasak, főleg ha 1. is érvényben van.

3. Ez szerintem nem annyira gyakori, de van ilyen is. Ő, vagy a szülei betegek és nem tudna elköltözni otthonról.

4. Mamahotel. A normális szülő szerintem kiskorától arra neveli a gyereket, hogy minél önállóbb legyen. Szerintem nem csak a "gyerek" hibás ebben, hanem a szülők is. Ha valaki pl. kamaszkorában bátorítja a gyerekét arra, hogy elmenjen nyári munkára (nem pedig elküldi), akkor egyrészt a gyerek megtanulja értékelni a pénzt és a munkát, és önállósodik is. Ha azt látja, hogy a szülei megcsinálnak mindent helyette (nem pedig érte, van különbség), akkor felnőttként is ez lesz neki a normális.