Van még rajtam kívül valaki, aki menekül a valóság elől valamilyen módon?

Valamilyen szinten, valamilyen módon igen, tulajdonképpen mondhatni én is menekülök a valóság elől. Bár nem kell hozzá nekem zenehallgatás. Meg bár nem vagyok én sem boldog, de azért nálam nincs az, hogy kifejezetten boldogtalan lennék a valóság aktívabb érzetétől. Inkább az van, hogy némi kis álmodozással, képzelgéssel van bennem egy pozitívabb világ, vagy ami nem adatik meg a valóságban, kicsit odaképzelem, és ez úgy életben tart.

Pl. nincs munkám, de álmodom, hogy van vagy lehetne, vagy nincs társam, de néha álmodom, hogy van, és bár tudom, hogy ettől még semmi nincs, de mindenesetre nem az van, hogy agyondepizem magam, mint más, meg nem leszek egy panaszkodós zsörtölődős elviselhetetlen alak, mint más, attól, mert valami hiányzik. Hanem némi álmodozással, meneküléssel egy kicsit jobbá teszem a létezésemet. És ht ez végülis menekülés is, mert egy csomó mindentől el vagyok gyakorlatilag határolva...

szerintem az emberek minimum 98%a menekül a valóság elől - mindenki másféle módon - szóval ezzel nem vagy egyedül. én is általában elképzelek magamnak egy idealizált világot, de az is előfordul, hogy vagdosom magam, nyugtatót veszek be alkohollal, ilyenek..

18/L

Egészen kicsi óvodás korom óta van egy belső világom, ahol szintén élem mindennapjaimat, ott is van házam, autóm, feleségem gyerekem... ezt egyszer mondtam el barátnőmnek, de totálisan kiakadt tőle és zakkantnak nézett így nagyon nem reklámozom, de ha épp nincs dolgom, vagy unalmas amit éppen csinálok, akkpr mindig ott vagyok.

35/f

Általános iskola óta nálam is így működik.

Kiközösítettek, szekáltak, apám terrorizált, muszáj volt valahogy "nyugtatnom" magam. Jól leírtad, nekem ez erőt adott. Bár volt egy időszak, amikor annyira elmerültem benne, hogy csak vegetáltam.

A "normális" emberek kinövik a képzeletbeli barátokat, én halmozom őket: olvasok, írok (főleg fantasyt, sci-fit); imádok világról világra járni.

A zenehallgatás kötelező elem, a "menekülés" fizikai vonatkozása is megvan: szeretek futni. Cipő fel, füles beakaszt, valóság kikapcs.