Hogy tudnék határozottabb lenni? 19F

19 évesen szerintem nagyon kevés embernek adatik meg, hogy kellően határozott legyen. Aki határozott, az előtt le a kalappal. De sokan csak megjátsszák, a határozottságból is ki lehet zökkenteni a legtöbb embert egy váratlan mozdulattal.

Én is ilyen voltam, mint te, talán még most, 35 évesen is. Azt kell tudatosítanod magadban, hogy más emberek sem többek, de nem is kevesebbek, mint te.

Azon kívül, ha úgy vesszük, mindannyian gorillák vagyunk. Csak az a minék, amit megszerzünk. Az erős felülkerekedik, a gyengét eltapossák. Ilyen a világ. De a gyenge is sokszor csak addig gyenge, amíg fel nem emeli a szavát. Mondj egy példát, amikor zavart, hogy nem tudtad érvényesíteni az akaratodat, nem tudtad kezelni a helyzetet, vagy bármi. Úgy könnyebb konkrét tanácsot adni. Ezt a tulajdonságot lehet fejleszteni, de általánosságban kár beszélni, konkrét példákat kell látni, átélni hozzá.

Ha hülyére vesznek, mosolyogj! Mindenre rábólintasz mosolyogva, aztán csinálsz tovább mindent úgy, ahogy a Te gondolkodásmódod szerint a leghatékonyabbnak véled a tevékenységedet! Egy emberrel ne tedd meg ezt: a közvetlen főnököddel!

Ha ő észrevételez valamit, beszéljétek meg és próbálj igazodni az elvárásaihoz, - de mindenféle jöttmentnek ne pattogj, mert hülyét csinálnak belőled és még ki is röhögnek!

Nagyon jó példát írtál, köszi. Azt támasztottad alá, hogy a határozottsághoz élettapasztalat is kell. Azon a munkahelyen te voltál a kisgyerek, a többi melós meg végre kiélhette magát rajtad, kicsit visszaadhatták azt, amit ők is megkaptak, kapnak naponta, kollégáktól, főnöktől, bárkitől. Általában a ranglétra alján álló emberek szeretik eljátszani ezt, amikor valakivel szemben végre "hatalmuk" van. Ilyenkor két út áll előtted, vagy visszaszólsz, de garantált, hogy akkor szívatni fognak ahol tudnak, vagy elfogadod az ott betöltött státuszodat, és megadod nekik az elismerést, amire vágynak. Ha valaki kioktat, köszönd meg a tanácsot. Ha baromságot mond, akkor is, de akkor már felvetheted, hogy úgy gondoltad, hogy kevésbé hatékony egyesével kivinni a hulladék dobozokat. Persze az ilyen majmok nem biztos, hogy megértik az indokodat. Ha órabérben vannak, nagyon ráérnek sétálni. Ha teljesítménybérben, akkor egyből jobban átgondolják, hogy érdemes hatékonyabban csinálni. Ha még mindig beszólnak, mondhatod, hogy szeretnéd úgy csinálni, ahogy neked a leggyorsabb. Ha valakit zavarnak vagy útban vannak az üres dobozok, elviszed. Ha nincs útban, akkor majd ha összegyűlik, kiviszed. De ezek tényleg csak arról szólnak, hogy beszólhassanak valamit.

Én is dolgoztam hasonlót, aki 40 éve csinálta nyilván rutinosabb volt, nekem meg beszólogattak, hogy milyen lassan csinálom. Én akkor mindig mondtam, hogy bizony sose leszek olyan ügyes, mint Erzsike néni, akinek arany keze van. Na, ez Erzsike néninek jól esett, úgyhogy bekussolt ezután, sőt, néha odajött segíteni megmutatni, hogyan kell. Ő negatívat szólt, én pozitívat, és máris megváltozott.

Egyébként az ilyen emberekkel nagyon nehéz kijönni. Hosszú távon én is meguntam ezeket a folyamatos játszmákat, és egy idő után bunkóbb lettem velük. Annyit értem el, hogy inkább nem szóltak hozzám. A hátam mögött biztos mondtak rám mindent, de hát az kit érdekel.

A diákmunka annyiból viszont mindenképp jó, hogy tapasztalatot szerzel az ilyen emberekkel. És minél több helyen fordulsz meg, minél több helyzetet élsz át, úgy jön majd meg az élettapasztalatod, és úgy tudsz egyre határozottabb lenni. Én nem aggódok érted, nem tűnsz olyan elveszettnek. Én 18 évesen kezdtem dolgozni, és 28 éves koromban kezdtem megérteni, hogy a legtöbb helyen nem is az embert tisztelik, hanem a kort. 20 évesen lehetsz akármilyen jó gyerek, te csak egy kis húszéves leszel az ilyen melósok közötti hierarchiában. Ezeknek lehetsz a főnökük is, ha egy ötvenéves melóst elkezdesz irányítani huszonévesen, akkor is idióta maradsz a szemükben, csak a kiszolgáltatottság miatt megadják majd félelemből a tiszteletet...